A hüvelykujj a kéz öt ujja közül az első, szerkezetében és mozgásterében különbözik a többitől. A hüvelykujj lehetővé teszi az ember számára, hogy megfogja a kezét. A hüvelykujj-rendellenességek leggyakoribb okai sérülések. A hüvelykujj területének túlzott túlterhelése krónikus gyulladáshoz vezethet. Tudja meg, hogyan épül fel a hüvelykujj, milyen funkciókat lát el, és hogyan diagnosztizálják és kezelik a hüvelykujj leggyakoribb betegségeit.
Hüvelykujj (latinul: pollex) sok tekintetben különbözik a kéz többi ujjától. Először is, ez a kéz többi ujjával ellentétes ujj. Nagyon fontos funkciókat is ellát, beleértve a kézfogást is. Hüvelykujj nélkül a kéz nem lehet teljesen működőképes. A hüvelykujj azonban ki van téve bizonyos sérüléseknek, betegségeknek, gyulladásos fertőzéseknek és még veleszületett rendellenességeknek is.
Tartalom
Hüvelykujj – szerkezet
Bár a hüvelykujj viszonylag kicsi, belső szerkezete meglehetősen összetett. A hüvelykujj mozgásának nagy pontossága a mozgását irányító számos ideg együttműködésének köszönhetően lehetséges.
Különbségek vannak a hüvelykujj és a kéz többi ujjának szerkezetében. Az első különbség a belső csontváz. A hüvelykujj belsejében két kis csont található, amelyeket phalange-oknak neveznek (proximális és distalis phalanges). Az összes többi ujjnak három falangája van (proximális, középső és disztális).
Más ujjakhoz képest a hüvelykujj phalangusai a vastagság szempontjából „fordított” elrendezésűek – a hüvelykujj proximális phalanxa vékonyabb, mint a distalis phalanx. A hüvelykujj két phalangusát egy interphalangealis ízület köti össze, amely lehetővé teszi a csuklópántok mozgását. A hüvelykujj az első metacarpophalangealis ízületen keresztül kapcsolódik a kéz többi részéhez (az egész kéznek öt ilyen ízülete van).
A hüvelykujj ízületeit ízületi folyadékkal töltött ízületi tok veszi körül. További megerősítést biztosítanak az oldalszalagok, biztosítva az ízület megfelelő stabilitását. Számos izom felelős a hüvelykujj teljes mozgékonyságáért, lehetővé téve akár ötféle mozgás végrehajtását. Hozzájuk tartozik:
- hajlítás,
- kiegyenesítés,
- tekintélyre hivatkozás,
- emberrablás
- és az ellenzék.
A hüvelykujj izmait azokról a tevékenységekről nevezték el, amelyek egy adott izom működésének köszönhetően lehetségesek. Ezért a hüvelykujjnak két abduktor, extensor és hajlító izma (hosszú és rövid), valamint egy ellenoldali és adduktor izma van.
A hüvelykujj izmok egy része az alkaron kezdődik – ezek hosszú izmok, amelyek felületesen futnak. A hüvelykujj mély izmai a tenyeredben kezdődnek. Közülük négy: abductor brevis, flexor brevis, kontralaterális és adductor, összefoglaló néven akkori izmok.
A hátizmok izompárnát alkotnak, amely könnyen érezhető a hüvelykujj tövénél. A hüvelykujj gazdag beidegzéssel rendelkezik, mind motoros, mind szenzoros. A hüvelykujj mozgásának szabályozásában három nagy ideg vesz részt: a medián, az ulnaris és a radiális ideg, amelyek az egész kéz mozgékonyságáért felelősek.
A hüvelykujj felületes érzékelését ezek közül kettő biztosítja: tenyéri oldalon – a középső ideg, illetve hátoldalon – . A hüvelykujj szöveteinek vaszkularizációja a „saját” véredényből származik, amelyet a hüvelykujj fő artériájának neveznek.
A hüvelykujj fő artériája a radiális artéria egyik ága. Jelenléte fontos szerepet játszik, amikor az orvosok fizikális pulzusvizsgálatot végeznek. Amikor a beteg pulzusát méri, soha ne használja a hüvelykujját (a mutató- és középső ujját használja).
Az impulzus hüvelykujj segítségével történő vizsgálata azzal a kockázattal jár, hogy a pulzust a páciens saját artériájából, nem pedig a vizsgált páciens artériáiból „érezni” kell. A hüvelykujj anatómiájában érdemes megjegyezni a legkülső rétegét – a bőrt és a függelékeit.
A hüvelykujjjal kapcsolatos egyes egészségügyi problémák gyakran a bőr meghibásodásából vagy a terület rossz higiéniájából erednek. Ez átjárót teremt a fertőzéshez, amely a hüvelykujj párnára korlátozódhat, vagy átterjedhet az ujj többi részére is.
Hüvelykujj – funkciók
A hüvelykujj mozgásainak teljes skálája döntő fontosságú kezünk megfelelő működéséhez. Úgy gondolják, hogy a hüvelykujj hiánya akár 40%-kal is rontja a kézműködést. A hüvelykujj alapvető mozgásai közé tartozik a hajlítás, a nyújtás, az abdukció, az addukció és az oppozíció.
A hüvelykujj legegyedibb mozgása az ellentét – ez az egyetlen ujj az összes ujj közül, amelyik rendelkezik ezzel a képességgel. Az oppozíció olyan mozgás, amely lehetővé teszi, hogy a hüvelykujj párnája csatlakozzon a többi ujj párnájához.
Az oppozíció lehetővé teszi a tárgyak pontos megfogását (az úgynevezett csipeszfogás), ami az egyik legfejlettebb emberi motoros tevékenység. A hüvelykujj ellenkezési képességének kialakulása időbe telik – a teljes fogós markolat általában 10 hónapos kor körüli gyermekeknél figyelhető meg.
Az oppozíció a hüvelykujj teljes funkciójának körülbelül 60%-át teszi ki. A hüvelykujj nagy kézügyessége abból is adódik, hogy egyszerre több síkban tud mozdulatot végrehajtani.
Hüvelykujj – diagnosztika
A hüvelykujj-rendellenességek diagnosztizálása egy egyszerű fizikális vizsgálattal kezdődik, amely sok értékes információval szolgálhat. Főleg hüvelykujj-sérülések esetén anatómiájának ismerete lehetővé teszi a sérülés helyének hozzávetőleges előrejelzését. Ha tudjuk, hogy mely hüvelykujj-tevékenységek korlátozottak, valószínűsíthető izom- és idegkárosodásra következtethetünk.
A képalkotó teszteket a hüvelykujj-betegségek fejlettebb diagnosztizálására használják. A teszt kiválasztása mindig a klinikai adatoktól függ: a tünetektől és a beteg által közölt anamnézistől.
Általában először a hüvelykujj vagy hajtják végre. Mindkettőre jellemző a magas rendelkezésre állás és a megvalósítás gyorsasága, de alkalmazásaik eltérőek.
Csontkárosodás (leggyakrabban – ) vagy kölcsönös elmozdulásuk gyanúja esetén röntgenfelvétel készül. Az ultrahangvizsgálat értékesebb a lágyszövetek – izominak, ízületi szalagok, valamint az ízületi tok tartalmának képalkotásában.
A kéz fejlettebb képalkotásához, beleértve a hüvelykujjat is, használják. Ezt a vizsgálatot olyan helyzetekben végzik el, amikor a szokásos képalkotó tesztek nem adnak elegendő információt a tünetek okairól.
Hüvelykujj – betegségek
A hüvelykujj-betegségek túlnyomó többsége sérülések vagy túlterhelések következménye. A hüvelykujj funkciójának részleges elvesztése is súlyosan károsítja az egész kéz működését.
Emiatt hüvelykujj-sérüléseknél, gyulladásoknál a hüvelykujj mozgások teljes skálájának helyreállítása a cél. A fertőzések a hüvelykujj szöveteiben is terjedhetnek. Gyermekpopulációban a hüvelykujj fejlődési rendellenességei a születés előtti fejlődés során jelentkeznek.
Hüvelykujj sérülések
A hüvelykujj sérülései különböző anatómiai struktúrákat érinthetnek:
- csontok (törések),
- ízületek (diszlokációk),
- valamint az izom inak,
- szalagok,
- edények
- és az idegek.
A hüvelykujj-sérülések kezelésének módja a sérülés mértékétől és a hüvelykujj anatómiájának sérülésből eredő károsodásának mértékétől függ. A legtöbb hüvelykujj-sérülés átmeneti immobilizálást igényel, hogy lehetővé tegye a sérült szövet gyógyulását.
A sebészi kezelést csontdarabok elmozdulása, tartós ízületi instabilitás vagy az erek és idegek folytonosságának megzavarása esetén indokolják.
Az egyik leggyakoribb hüvelykujjsérülés az ún , általában sportolás közben keletkezik. Ennek a betegségnek a lényege a hüvelykujjat a kéz többi részével összekötő ízület szalagjainak károsodása (metacarpophalangealis).
Leggyakrabban síbaleset következtében fordul elő – esés közben hirtelen nyomás éri a hüvelykujjat az elrablási helyzetben. A síelő hüvelykujjának kezelése általában konzervatív (immobilizálás, majd rehabilitáció).
Ha az ízületek megfelelő működése nem állítható helyre, vagy az ínszalag károsodása további sérülésekkel jár, műtéti kezelésre lehet szükség. A hüvelykujjsérülés szélsőséges példája a hüvelykujj egy részének vagy egészének teljes amputációja. Az amputált hüvelykujj replantációja (visszaragasztása) nehéz eljárás, melynek sikere sok tényezőtől függ.
Az egyik kulcsfontosságú lépés az amputált hüvelykujj rögzítése, hűtése és gyors szállítása, ami növeli a szövetek élettartamának meghosszabbításának esélyét. A hüvelykujj-replantáció egy fejlett, mikrosebészeti technikákat alkalmazó művelet.
A hüvelykujjfunkció teljes helyreállítása még sikeres műtét után is gyakran lehetetlen. A kezelés végső hatását a hosszú távú rehabilitáció is befolyásolja, amely javíthatja a motoros funkciót és a hüvelykujj érzékelését.
gyulladások
A hüvelykujj károsodása nemcsak a hirtelen sérülések, hanem a hosszú távú túlterhelés következtében is előfordulhat. A hüvelykujj gyakori, monoton mozgása a hüvelykujj szöveteinek gyulladását okozhatja. Ilyen betegségre példa az ún az anya hüvelykujja, szakmai nevén
A gyulladás elsősorban a lágy szöveteket érinti – a szóban forgó betegség esetén ezek a hüvelykujj feszítőizmok ínhüvelyei (többek között az „OK” gesztus során működnek).
A De Quervain-kór jellemzően fiatal anyáknál fordul elő, akiknek kezei korábban nem látott terhelésnek vannak kitéve, amikor gyakran emelik fel a csecsemőt. A hüvelykujj gyulladásának kezelése enyhülést (gyakran használatával) és megfelelő rehabilitációt igényel.
A gyógyszeres terápia alapja a szteroidok és .
Fertőzések
Bakteriális fertőzések fordulhatnak elő a hüvelykujjban, akárcsak a kéz más részein. Leggyakrabban a bőr folytonosságának megszakadása és a baktériumok mélyebb szövetekbe való behatolása következtében fordulnak elő. Az ilyen fertőzések két leggyakoribb típusa a és .
A paronychia a köröm körüli szövetek gennyes gyulladása. A hüvelykujjtámasz belső felületének fertőzése, amely folyamatosan terjedhet, és szélsőséges esetben inakat vagy csontokat is érinthet.
A hüvelykujj területének fertőzései mindig megkövetelik… Egyes esetekben sebészeti kezelésre van szükség a fertőzés helyének megtisztítása és a vízelvezetés lehetővé tétele érdekében.
Veleszületett rendellenességek
A veleszületett hüvelykujj-rendellenességek viszonylag ritka állapotok. Általában nem elszigetelt rendellenességekként fordulnak elő – sokkal gyakrabban kísérnek más, összetett fejlődési rendellenességeket.
A leggyakoribb veleszületett rendellenességek a hüvelykujj aplasia (teljes hiánya) vagy hypoplasia (részleges alulfejlődés). Mivel a hüvelykujj kulcsfontosságú eleme a kéz megfelelő működésének, ilyen veleszületett rendellenességek esetén mindig törekednek a helyreállítására.
Az ilyen kezelés egyik módszere a polycysation, azaz egy olyan eljárás, amely során a kéz egyik ujját (általában a mutatóujját) mozgatják a hiányzó hüvelykujj pótlására.
Olvassa el még:
