Az elhízástól rettegő Lord Byron drasztikus ecetdiétája. Mit mondanak a szakértők azoknak, akik ki akarják próbálni.

Lord Byron, az angol irodalom egyik kulcsfigurája szigorú diétát követett, hogy elkerülje az elhízást. Még az ecethez is nyúlt, és jelentősen lefogyott, de a szeszes ital megviselte az egészségét, szerint .

„Lord Byron a halálos ágyán” Joseph-Denis Odevaere Groeninge Museum Bruges. FOTÓ wga.hu

Lord Byron, akinek hírnevét nemcsak munkássága, hanem extravagáns élete is köszönheti, az évek során számos egészségügyi problémától szenvedett, a szédüléstől és a trippertől kezdve a malárián át egészen a bulimiáig és az anorexiáig.

Írásaiban még az akkori kétes kezelési módszereket is megörökítette. Don Juan című versében például megemlíti a fürdővízben feloldva hashajtóként vagy izomlazítóként használt Epsom-só fogyasztását. Ugyanezeket a sókat más vizelethajtókkal kombinálták az erősebb tisztító hatás érdekében vagy hányás kiváltására.

Megrémülve az elhízás kilátásától

A szigorú diétákat, amelyeket Byron fiatalon követett, az a vágy motiválta, hogy elkerülje azokat a problémákat, amelyeket édesanyja szenvedett el a túlsúly miatt.

Későbbi éveiben ecettel próbálta megfékezni étvágyát és fogyni. Sikerült látványosan lefogynia, de a diéta megviselte az egészségét. Fogászati problémák, hányás és hasmenés vált szokásává.

Tény, hogy a költő élete során legalább kétszer jelentősen csökkentette testtömegindexét: 1806-ban és 1822-ben.

A második jelentős fogyása előtt ügyvédje megjegyezte sápadt, puffadt és beteges megjelenését.

Nem Byron volt az egyetlen, aki megjegyezte, hogy az ecetnek súlyos hatásai voltak.

Egy Mademoiselle Lapaneterie nevű francia nő esete 1773-ban vált hírhedtté. A nő megfogadta egy szomszédja tanácsát, hogy igyon meg naponta egy kis csésze ecetet, hogy lefogyjon és világosabb legyen az arcbőre.

Pierre Desault orvos szerint a nő több mint egy hónapig követte a diétát. Jelentősen lefogyott, de egyre sápadtabb lett. A beszámolók szerint köhögés, éjszakai izzadás, hányinger, lábdagadás és hasmenés jelentkezett nála, és végül meghalt.

Egy másik esetről 1826-ban, két évvel Lord Byron halála után számoltak be. Louise, egy fiatal dijoni nő hasonló diéta után idő előtt meghalt.

Az ilyen esetek ellenére az ecet a 18. század folyamán, egészen a 19. század közepéig számos népszerű fogyókúra középpontjában maradt Európában – különösen Franciaországban -.

Mit mondanak a modern tanulmányok az ecetfogyasztás hatásairól

Az Innsbrucki Orvosi Egyetem (Ausztria) belgyógyászati tanszékének kutatócsoportja 1998-ban arra a következtetésre jutott, hogy a magas ecetfogyasztásnak három fő káros hatása lehet:

– Hipokalcémia, ami izomgörcsöket okozhat;

– Hyperreninaemia (a renin, a vesék által termelt hormon túlzott szintje, ami magas vérnyomáshoz és veseelégtelenséghez vezet;

– Csontritkulás.

Katasztrofális hatások a fogakra

2012-ben klinikai beszámolót tettek közzé egy 15 éves tinédzserről, akinek a fogai a napi ivási szokásai miatt erodálódtak.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a fehér ecet, az almaecet és a hidrogén-peroxid egyaránt fehéríti és gyengíti a fogakat.

2016-ban megállapították, hogy a fehér ecet nagyobb mértékben károsíthatja a fogzománc keménységét és minőségét. A Philipp Kanzow által vezetett tanulmány szerint azonban ezen eróziós hibák jelenléte és súlyossága több tényezőtől függ, többek között a táplálkozástól, a nyál összetételétől, a betegségektől stb.

Étvágycsökkentés, mítosz vagy valóság?

Byron ecetes diétája az étvágycsökkentő képességére támaszkodott.

1998-ban kimutatták, hogy – az a vegyi anyag, amely az ecet jellegzetes ízét és szagát adja – jelentősen csökkenti az étkezés utáni glükóz- és inzulinreakciót, valószínűleg az emésztés lassabb ütemének köszönhetően.

A megállapítás arra utal, hogy az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést csökkentheti az ecet fogyasztása, ami annak köszönhető, hogy a szervezet hosszabb ideig emészti az ételt, és lassabban bontja le a szénhidrátokat.

Visszatérve Lord Byronra, az ecetdiéta valóban segített neki a fogyásban, és a sápadtabb arcbőrt is az ecet fogyasztásával magyarázhatjuk. De lehetséges, hogy hosszú távú ecetfogyasztása jelentősen hozzájárult anorexia nervosa kialakulásához, amelyet bulimia epizódok is nehezítettek – jegyzi meg

Byron kúrája újra feltalálva

még egy verses szvitet is, 1822-ben: „Sárga pálinka, ha átadom magam/ a világi örömöknek, melyektől/ hasam bordélyházzá/ és szám vakká válik,/ méltóságteljessé és sápadtá tesz, mint régen…„

A híres barokk költő kúráját a mai szakemberek látványosan átértékelték. A Novapharm laboratórium francia kutatócsoportja arra törekedett, hogy megőrizze a kúra hatékonyságát, miközben megpróbálta kiküszöbölni annak kellemetlen aspektusait. Emellett a laboratóriumnak sikerült a gyógymód hatékonyságát is fokozni.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Lord Byron hírnevét nemcsak munkásságának, hanem pazarlásban élt életének is köszönheti.