Anyagcsere: egy olasz tanulmány felfedezte az azt szabályozó hormont, amely segít megszabadulni a „nagy zabálásoktól
A Pisai Egyetem egy összolasz tanulmányának az Obesity című folyóiratban megjelent tanulmányában sikerült azonosítani azt a hormont, amely képes növelni az anyagcsere-választ a túlzottan kalóriadús étkezés után…
Túlevés? Hogyan és mikor szabaduljunk meg a nagy zabálásoktól? A válasz általában mindig az, hogy „az anyagcserétől függ”. De mitől függ? A pisai egyetemről talán jön a válasz. A magas szénhidráttartalmú „nagy zabálásra” adott reakció nem mindenkinél egyforma. Ez attól függ, hogy metabolikus profiltól az adott személyre jellemző; egyesek ugyanis jobban megemésztenek egy-egy nagyobb étkezést, mint mások.
Annak megértéséhez, hogy takarékosabb vagy pazarlóbb anyagcserével rendelkező típusok vagyunk-e, azaz kik hajlamosak több vagy kevesebb szénhidrátot elégetni, fontos őrszem, aglp1 hormon.
Ebben az összefüggésben egy új, a Elhízás és a Pisai Egyetem által végzett a NIH az Egyesült Államokban, ennek a hormonnak a szerepét vizsgálta, először számszerűsítve a vérkoncentráció változásait válaszul egy magas kalóriatartalmú étrendre magas .
Olvassa el azt is:
A tanulmány
A vizsgálatban 69 alany vett részt, akik 24 órán keresztül körülbelül 4000 kilokalóriát vettek magukhoz (azaz kétszer annyit, mint egy normál kalóriatartalmú diéta esetén), és akiket egy metabolikus kamrában figyeltek meg, hogy mérjék az energiafelhasználást és a termogén választ az étrendre.
Az eredmények becslése azt mutatta, hogy azonos mennyiségű bevitt szénhidrát esetén a szénhidrát-oxidációval elégetett kalóriák mennyisége akár 500 kcal/nap is változhat, attól függően, hogy a anyagcsere minden egyes egyén esetében.
Paolo Piaggi professzor, a Pisai Egyetem Információs Mérnöki Tanszékének biomérnöki professzora és a tanulmány vezető szerzője elmondta:
Azt találtuk, hogy azok az egyének, akik több szénhidrátot tudtak oxidálni, amikor magas szénhidráttartalmú, magas kalóriatartalmú étrendnek voltak kitéve, azok voltak azok is, akik a glp1 hormon vérkoncentrációját a leginkább meg tudták növelni.
A glp1 hormon, amely pontosan aszerint szabadul fel a véráramba, hogy mennyit eszünk, serkenti a hasnyálmirigyet inzulint termeljen: ennek következtében a sejtek, különösen az izmok sejtjei, több szénhidrátot képesek oxidálni, azaz elégetni.
A glp1 hormon mint az anyagcsereprofil biomarkerének azonosítása egyre közelebb visz minket a személyre szabott és precíziós orvosláshoz az elhízás kutatása terén, ami perspektivikusan leegyszerűsíti az anyagcsereprofil meghatározását, amely egy egyszerű vérvizsgálattal elvégezhető, anélkül, hogy – mint ma – bonyolultabb eljárásokhoz kellene folyamodni, mint például az anyagcsere-kamrában végzett eljárások.
Kövessen minket a | | | |
Forrás:
Érdekelhet: