Ha gyermekünk nem rendelkezik ezzel az 5 képességgel, akkor egy jövőbeli tinédzser rémálmot nevelhetünk fel

Milliószor hallottad már – az idősebb gyermekek szülei figyelmeztették a kisgyermekes szülőket: „Csak várja meg, amíg tinédzserek lesznek!”

Imádnivaló kisgyermekeink pillanatok alatt pubiká válnak. Elkerülhetetlen, hogy felnőtt gyermekünk rémálom személyiséggé váljon? Vagy a félelmetes tinédzserek csak melléktermékei annak a szülőnek, amit kapnak. Ez azt jelenti, hogy az, ahogyan kisgyermekeinket most neveljük, formálja azokat a tinédzsereket, akikké válnak majd?

A tinédzserek kiszámíthatatlanok, lehetetlenek, felelőtlenek, rosszkedvűek, tiszteletlenek, drámaiak, mindent tudóak, és egyszerűen nehezen kezelhetők.
Lehetséges, hogy a modern szülői kultúrának, ahol a felelőtlen és tiszteletlen viselkedés és a szorongás a jellemző, köze van a „rémálom serdülőkorunk” tapasztalatához?

Amerikában a serdülőkor más, mint a világ más részein. Sok más kultúrában a gyerekek nagy felelősséget vállalnak 14 éves korukra, vagy még sokkal korábban. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a tinédzserek, sőt a fiatal felnőttek jelentős része még mindig nagymértékben támaszkodik szüleire alapvető szükségleteik kielégítésében. Az amerikai tinédzserek általában kevésbé függetlenek, mint az azonos korú társaik, akik olyan kultúrákban nőnek fel, ahol kora gyermekkoruktól kezdve magas elvárások vannak.

Laurence Steinberg, az Age of Opportunity szerzője szerint „Az amerikai tinédzserek nyomorultak… Szinte minden szempontból gyengén teljesítenek más fejlett országok tinédzsereihez képest, pedig a serdülőkor biológiai és neurológiai fejlődési folyamatai ugyanazok az egész világon. .”

A kutatások azt mutatják, hogy az emberi agy bizonyos minták szerint fejlődik – a kultúra, a környezet és az, ahogyan a szülők felnevelik gyermekeiket, mind befolyásolják bizonyos fejlődési fázisok kezdetét.
Például az egymásrautaltságot és összekapcsolódást hangsúlyozó kultúrákban felnövő fiatal felnőttek hajlamosak arra, hogy korábban kifejlesszék azt a képességet, hogy a dolgokat egy másik személy szemszögéből képzeljék el, mint az azonos korú társaik, akik olyan kultúrákban nőttek fel, amelyek a függetlenséget hangsúlyozzák és az egyénre összpontosítanak. . Ha együttműködő, figyelmes és elkötelezett tinédzsereket akarunk, akkor talán már a korai években el kell kezdenünk olyan szülői gyakorlatok megvalósítását, amelyek támogatják őket abban, hogy ezeket a tulajdonságokat kifejlesszék. Tehát ha el akarja kerülni a „szörnyű tinédzser” jelenséget, íme öt dolog, amit most meg kell tanítania kisgyermekének.

Ha gyermekedből hiányzik ez az 5 készség, akkor egy jövőbeli tinédzser rémálmot nevelhetsz fel.

1. Felelősség
Ha a gyerekeket úgy neveljük fel, hogy egyre nagyobb mennyiségű, életkoruknak megfelelő felelősséget vállaljanak, az életük későbbi szakaszában megtérül. Amikor a gyerekek hozzájáruló szerepet vállalnak a családban, általában magasabb az önbecsülésük, és kevésbé valószínű, hogy kamaszkorban kihívóan viselkednek.

Azokban az óvodákban, ahol a gyerekeket Montessori-módszerrel oktatják, a gyerekek megtanulnak „gyakorlati életgyakorlatokon” részt venni, amelyek elősegítik a kompetencia, az autonómia, a függetlenség és a közösséghez tartozás érzését. hogy mindenkitől együtt kell dolgozni és hozzájárulni mindenki javához.

Tehát ha azt szeretné, hogy 16 éves gyerekei segítsenek a ház körül, akkor korán meg kell kezdenie a terepet. A legtöbb 3 éves gyerek tud segíteni az asztal megterítésében, elrakhatja a játékait, vagy beteheti a ruháit a szennyeskosárba. Sok szülő könnyebbnek találja saját maga elvégezni a feladatot, ahelyett, hogy a lassú és könnyen elvonható gyermekeire hagyatkozna. De ha az, amit most megtanítunk a gyerekeinknek, hatással van arra, hogy kik lesznek 5-10 év múlva, akkor egyértelműen megéri a plusz időt (és türelmet), ami ahhoz kell, hogy hagyjuk őket összezavarni, amíg jobban nem teljesítik a feladatot.

2. Hogyan fejezzük ki tiszteletteljesen a nehéz érzelmeket
A mai szülői kultúra arra ösztönzi a gyerekeket, hogy kifejezzék érzéseiket. Fontos készség, hogy a gyerekeket megtanítsuk tisztelettel viselkedni és kommunikálni. Ez pedig teljesen lehetséges, hogy egy gyerek korán tanuljon. Ha következetesen tanítjuk ezt a leckét, és gyakran megerősítjük, akkor ez a gyermekeink szövetének részévé válik. Az is elengedhetetlen, hogy mi, felnőttek modellezzük a nehéz érzelmek tiszteletteljes közlését, beleértve saját frusztrációnkat és haragunkat is.

Ha a gyerekeknek alternatív módokat kínálunk a frusztráció kifejezésére (pl. „Nagyon dühösnek érzem magam, ha nem tudok akkor menni a parkba, amikor akarok” versus „Utállak, te vagy a legrosszabb anya!”) egy konkrét módja annak, hogy segíthetsz nekik hatékony és tiszteletteljes kommunikációs készségek kialakításában.

Fontos megtanítani a gyerekeket, hogy „használják a szavaikat”, ahelyett, hogy viselkedésükkel fejeznék ki frusztrációjukat. Szülőként az a feladatunk, hogy segítsük nekik megérteni, mindenkinek joga van ahhoz, hogy szükségleteit kielégítsék, és hogy a frusztráció olyan élmény, amellyel mindannyiunknak meg kell küzdenünk. Megtanulni élni Ennek a leckének a korai tanítása csökkentheti a vitákkal töltött órákat, amikor a gyerekek azt hiszik, hogy csak az ő szükségleteik számítanak, vagy hogy szükségleteiknek elsőbbséget kell élvezniük minden mással szemben.

3. Stresszkezelés és frusztrációtűrés
A limbikus rendszer, amelyet néha „érzelmi agynak” is neveznek, agyunk azon része, amely az érzelmek szabályozásáért felelős. Ha veszélyben érezzük magunkat, legyen az fizikai vagy érzelmi, a limbikus rendszer aktiválódik, felkészítve minket a harcra vagy a menekülésre.

Nagyrészt felelős fajunk fennmaradásáért. A születésnapi bulin való részvétel elmulasztása nem olyan szintű „fenyegetés”, mint amikor egy tigris megtámad (bár kezdetben ugyanaz az elsődleges, harcolj vagy menekülj reakció vált ki.) Az érzelmek szabályozásának megtanulása, perspektíva és megnyugvás olyan fontos készségek, amelyek segítségével a gyerekek (és a felnőttek) jobban irányítják az irányítást.

Az érzelmek szabályozása abban is segít, hogy jobban hozzáférjünk gondolkodó agyunkhoz. A gondolkodó agy általában leáll, ha az érzelmi agy erősen aktiválódik. Ezért fontos megtanítani a kisgyermekeket, hogyan kell önnyugtatni, és hogyan ismerjék fel a stressz jeleit. Már a 4 évesek is megtanulhatnak figyelni a stressz fizikai jelzéseire, ha megtanítják őket figyelni a lélegzetükre, eltölteni egy kis csendet, ha izgatottnak érzik magukat.

4. A kemény munka és a türelem értéke
Az azonnali kielégülés mai kultúrájában a kemény munka nem mindig számít értékesnek, de elengedhetetlen a felnőttkori sikerhez. Az a képesség, hogy kitartó erőfeszítést tegyünk egy feladat elvégzésére (akár „szórakoztató”, akár nem), a legtöbb modern munka létfontosságú követelménye. Ha fegyelmezzük magunkat a követés érdekében, megtanuljuk, hogy a kemény munka elsajátításhoz vezethet, és hogy az elsajátítás mélységes. kielégítő Gyermekeink önbizalmat kapnak, miközben az ellenálláson dolgoznak és kihívásokkal néznek szembe.

azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akik képesek késleltetni a kielégülést és elviselik a frusztráció érzését, sikeresebbek későbbi életükben, mint azonnali kielégülést kereső társaik.

5. Hogy mindig ott leszünk nekik
Igaz, ez önmagában nem „készség”. De a gyermekedhez fűződő erős kötelék megalapozza a számára, hogy biztonságban érezze magát a fent leírt készségek elsajátítása felé… és kapcsolatban maradjon Önnel, miközben a későbbi serdülőkorban alternatív identitásokat fedez fel. A szülők jelentős befolyást gyakorolnak gyermekeik agyfejlődésére A szüleikkel szoros kapcsolatot ápoló serdülők és azok közötti különbségek felmérése során kiderült, hogy azok a serdülők, akik hajlamosak a magas kockázatú viselkedésre, lényegesen kisebb valószínűséggel fordulnak elő részt venni benne, ha erős a kapcsolatuk a szüleikkel.

Az, hogy gyermeke tinédzser évei mekkora kihívást jelentenek, nagymértékben attól függ, hogy támogatja-e őt az alapvető életkészségek elsajátításában az élet korai szakaszában. Ha megtanítják nekik a kemény munka, a türelem, a tiszteletteljes kommunikáció, az érzelmek szabályozása és a nagyobb jóhoz való hozzájárulás fontosságát, akkor valószínűleg felelősségteljesebb tinikhez, magasabb önbecsüléshez és kevésbé önpusztító viselkedéshez vezet.

Ha nem szeretné, hogy gyermekei önközpontú és kockázatvállaló egyénekké váljanak, akkor jobb, ha most kezdi el jól nevelni őket. Tíz év múlva, amikor összefutsz az egyik szülővel, aki figyelmeztette: „Csak várj, amíg tinédzserek lesznek”, mosolyogva azt mondhatod: „Fogalmam sincs, miről beszélsz.”