Tudod, hogyan álmodnak a gyerekek? Az igazi gyermekkori álmokat nem korlátozzák a fizika törvényei, a szülői fizetés, a mérföldek, a társadalom véleménye, a képességekhez való kritikus hozzáállás és egyéb racionalitások.
A gyerekeknek van egy ritka ajándéka, amely nem elérhető a felnőttek számára. Tudnak álmodozni. Álmaik falakat döntenek, minden akadályt legyőznek, csodálatos világokban szárnyalnak. A szülők néha akaratlanul is levágják gyermekeik álmainak szárnyait, ahelyett, hogy az ellenkezőjét tennék – hogy bátorítsák és ösztönözzék.
A szülők azok, akik lábbal tiporják örököseik minden álmát, elmagyarázva nekik, miért lehetetlen a megvalósítás. A szülők azt mondják: „Ez irreális”, „Nem fog megtörténni”, „Nem lehet”, „Nem fog működni”…
És ha az álmuk ilyen manipulálása gyakran megismétlődik, a gyerekek felnőttekké nőnek, akik elfelejtették, hogyan kell álmodni. Vágyaik nem lépik túl az általuk meghatározott határokat.
„Ez irreális” egy univerzális kifejezés minden álom elpusztítására. Ne mondd ezt a gyerekednek. Legalább azt mondd: „Még nem engedhetjük meg magunknak, de majd kitalálunk valamit.”
Az álom a haladás motorja
Ha mindenki azt hinné, hogy a repülés irreális, akkor most nem lennének repülőgépek. Álmodj gyermekeddel, figyelj figyelmesen és támogasd az álmait. Rajzold le az álmot. Készíts álomkollázst. Kezdj el magadról álmodozni, mint gyermekkorodban – korlátlanul. Nyisson egy „portált” a lehetőségek világába, emlékezve gyermekkori álmaira. Talán itt az ideje, hogy beteljesítsen egy gyerekkori álmot. Ajándékot adsz a benned lévő gyermeknek, és ez hatalmas erőforrást ad neked.
Nem arról van szó, hogy a felhők között lebegünk, és illúziókkal teli életet éljünk. Egy álomról szól, mint cselekvésre való felhívásról. Az egészséges ambíciókért és a képességeibe vetett bizalomért. Az álmok szándékká alakításának, a stratégia kialakításának, a célok kitűzésének képességéért. Ezt gyerekkorunktól kezdve meg kell tanulnunk, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak: „Hogyan szerezhetem ezt meg? Mit tehetek ellene? Mit csináljak vele holnap?„
Hogyan lehet különbséget tenni az üres illúziók és az álmok között?
Az álmot cselekvési tervvé kell alakítani. Konkrét napi lépések nélkül álmod felé, csak vándorol a felhők között.
Feltétlenül vállalnia kell a felelősséget az álomért, és ne várja el, hogy a körülmények egyszer maguktól a legjobban alakulnak. Azok az emberek, akik felelősséget vállalnak az eredményért, hajlamosak kérdéseket feltenni: „Mit tettem ma a célomért? Milyen erőforrásokra van szükségem? Milyen képességeket kell fejlesztenem? „
Hol vannak az álmok határai? Képességeinkben és erőforrásainkban
A képességek fejlődhetnek. Az erőforrások vonzhatók. Ha az álmot cselekvési tervvé tudja fordítani, akkor minden valóságos. Ha a gyerek azt mondja, hogy beszélő kutyát akar, ne mondd, hogy „lehetetlen”. Magyarázd el neki, hogy még nincs ilyen fajta.
Olvashat neki információkat a kutyafajtákról. Ki tudja, harminc év múlva a gyermeke feltalálhat érzékelőket a kutyának és egy olyan eszközt, amely a morgást „menj el, vagy megharaplak”.
Vannak emberek generációi, akik gyerekként álmodoztak egy olyan babáról, amely valóban eszik. A modern lányok sokkal összetettebb játékokkal játszanak. Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy a telefonon nem csak hallani, hanem látni is lehet, egy másodperc alatt fel lehet hívni a világ bármely pontjára. Akkor is irreálisnak tűnt. Most van internet,. Az álmok valóra válnak. Mert valaki nemcsak álmodott, hanem valóra is váltotta az álmát.
Ha a gyerek hirtelen azt mondja, hogy elnök akar lenni, ne mondd, hogy „ez baromság”. Egyetlen szülő sem tudhatja előre gyermeke fejlődésének határait, és egyszerűen nincs joga dönteni helyette.
A szülő támogathatja: – Olvassuk el az elnökök életrajzát, próbáljuk megérteni, milyen jellemvonások segítették nekik ezt elérni.
Ne öld meg a gyerek álmait azzal, hogy szubjektív véleményedre és saját tapasztalatodra hagyatkozik. Fontos közvetíteni a gyermek felé, hogy egy álom valóra váltásához nem elég csak álmodozni, cselekedni is kell.
