Pszánj időt, lassíts: miért olyan dolgok ezek, amelyeket aligha tudunk a gyakorlatba átültetni, pedig szükségünk van rájuk?
Abban a társadalomban, amelyben élünk, minden rohan és rohan, mi ennek megfelelően cselekszünk. A lassítás és a pihenés olyan cselekedetek, amelyek megijesztenek bennünket, még akkor is, ha szükségesek a jobb élethez.
De miért küzdünk annyit, hogy időt találjunk magunkra? És hogyan lehet megtanulni lassítani?
Lassíts a rohanó világban
A mindennapi élet gyakran egy állandó rohanás ide-oda, anélkül, hogy időt találna a pihenésre vagy a ritmusok lelassítására, amelyek gyakran túl megerőltetőek ahhoz, hogy fenntartsák.
De miért olyan félelmetes időt találni magunkra? Mitől félünk? A válasz egyszerű, még ha látszólag banális is: nem annyira mások elvárásai, hanem azok, amelyeket magunkkal szemben támasztunk.
Az, hogy mindig teljesen elkötelezettnek, tele van tennivalókkal, szinte kötelezettséggé, vitézségi éremmé vált, annak bizonyítására, hogy képesek vagyunk és jók vagyunk a munkánkban.
Nincs azonban több baj, és valójában az a kockázat, hogy túl messzire megyünk, és a szorongás és a stressz alagútjába kerülünk, ami valódi kiégéshez vezethet.
A pihenést és az ellazulást gyakran jutalomnak vagy jutalomnak tekintik, ami csak elég kemény munka után érkezik – vagyis gyakran egy szorongással, stresszel és szorongással teli időszak után.
Sokunk számára valójában az elfoglaltság a büszkeség forrása, és a szakértők szerint ez abból a vágyból fakadhat, hogy mások hozzáértőnek, tehetségesnek, sőt tökéletesnek lássanak bennünket – a lassítás pedig alkalmatlanság és szégyenérzetet válthat ki, mintha nem csinálnánk eleget.
A lassulás ezért más meglehetősen kellemetlen érzelmeket is kiválthat, mint például az unalom, a magány vagy a bűntudat. Ennek eredményeként a tevékenységeinek növelése és más kötelezettségek vállalása egyszerűen egy módja annak, hogy elkerülje ezeket a kellemetlen érzéseket.
De honnan ez a képtelenség lassítani? A pszichológusok szerint ennek nagyon mély gyökerei lehetnek.
Például a családban mi vagyunk a szervezett és hozzáértő ember, aki mindenről és mindenkiről gondoskodik, vagy a munkahelyen mi vagyunk azok, akiket szervezettnek és mindig ügyesnek látnak, de nem lehet mindig 100%-osnak lenni – nem csak nem egészséges, de az érzelmi stabilitásra is veszélyes.
Hogyan tanuljunk meg lassítani
De hogyan lehet megtanulni lassítani és pihenni? Vannak módok arra, hogy megszokjuk, hogy időt szakítsunk magunkra, csak egy kis gyakorlást igényel. A fontos dolog az, hogy ne feledje, hogy a lassítás fontos, és nem önző cselekedet.
Lassíts
A legjobb módja annak, hogy megértsük, mi a célja egy bizonyos viselkedésnek (például a pihenés és a lassítás elmulasztása), ha abbahagyjuk a futást, és megnézzük, mi történik.
Egy jó módja annak, hogy kezdjem, ha a nap folyamán néhány pillanatra megállunk, és egyáltalán nem csinálunk semmit, figyeljük, mi történik, és arra összpontosítunk, hogyan érezzük magunkat.
Okaink megértése
A szakértők szerint az önvizsgálat nagyon hasznos formája lehet, ha átgondoljuk, milyen szerepet tölt be az elkötelezettség az életünkben. Mikor kezdtünk el jobbra-balra futni anélkül, hogy egy pillanatra is időt adtunk volna magunknak a pihenésre? Történt valami, ami miatt késztetést éreztünk erre? Vagy rákényszerítjük magunkra, esetleg valódi ok nélkül?
Vizsgáljuk meg, hogyan érezzük magunkat
Nyilvánvalóan kulcsfontosságú az önvizsgálat és az önelemzés: mi történik az életünkben, ha sikerül lelassulnunk és megpihennünk? Hogy érezzük magunkat? Jobb vagy rosszabb? Milyen érzés a testünk, amikor hagyjuk ellazulni?
Hallgass meg másokat
Sokszor azt gondoljuk, hogy nem tudunk lassítani, hogy ne okozzunk csalódást másoknak: de vajon tudjuk-e, hogy mások mit éreznének, ha időnként lassítanánk, és a segítségüket kérnénk? Mit szólnának, ha tudnák, mit érzünk?
Bizonyára azok, akik szeretnek minket és törődnek velünk, nem akarnák tudni, hogy stresszesek és szomorúak vagyunk, vagy tele vagyunk szorongással, és képtelenek vagyunk lelassítani és pihenni egy kicsit. Éppen ezért nagyon fontos, hogy beszéljünk róla szeretteinkkel és
Kerülje el a kiégést
A kiégés kockázata nem csak egészségügyi probléma: megálltunk-e valaha azon, hogy azon gondolkozzunk, mi történne, ha egyik pillanatról a másikra már nem tudnánk eleget tenni kötelességeinknek, mert a testünk azt mondta, hagyjuk abba?
Sokszor mondjuk, hogy nem lassíthatunk, mert túl sok ember függ tőlünk, vagy túl sok dolgunk van: de ha kiégünk, akkor biztosan elbuknánk a feladatainkat.
Ezeken a dolgokon való elmélkedés segíthet megértenünk annak fontosságát, hogy időt szakítsunk a pihenésre, hogy fittebbek legyünk ne csak mások, de mindenekelőtt önmagunk számára is.
Nyilvánvaló, hogy a lassítás minden embernél más. Ezért fontos megtalálni azt, ami nekünk jól áll, méghozzá úgy, hogy tudatosítsuk gondolatainkat, érzéseinket és tetteinket, száz százalékosan, stressz nélkül élve a jelent.
