PÁRIZS — A párizsi divathét esőáztatta szombatján a luxusvilág a kontrasztok látványát láthatta, ahol a punk merész szelleme a csendes luxussal és a történelmi eleganciával keveredett. A kijelzők elmosták a határokat a lázadás és a kifinomultság között, olyan kollekciókat mutattak be, amelyek az időben navigáltak – a középkori jobbágyokat modern csavarral idézik meg, és magukba foglalják az 1990-es éveket idéző minimalista esztétikát.
Íme a 2024-es szombati őszi-téli műsorok néhány fénypontja:
A „csendes luxus” felfedezése – amely kifejezés szorosan kötődik Nadege Vanhee-Cybulski Hermes-i hivatali idejéhez – ismét a párizsi kifutó élvonalába került szombaton, amikor a francia tervező bemutatta legújabb interpretációját a bőr végtelen lehetőségeiről.
Ebben az évadban azonban a narratíva sötétebb, introspektívabb fordulatot vett, a hörgő fekete bőrökkel, amelyek a néhai francia festő, Soulages mély, tükröződő tónusait idézték.
Ezek a fekete csillagos éjszaka hátterében megcsillanó darabok olykor heves viselkedést öltöttek, ami a szegecses, páncélszerű mellényekre emlékeztetett. Mégis, ez az ádázság eme mozzanata mesterien egyensúlyban volt a kollekció szabásainak eredendő lágyságával és részletezésének aprólékos precizitásával.
A csípős csatok és a feszes nadrág finom bordázata megmutatta Vanhee-Cybulski ügyességét a Hermès mesés mesterségbeli tudásának és az innovatív dizájn ötvözésében. Ennek a sötétebb palettának a közepette tompa villanások tűntek fel, költőien átszőve a gyűjteményt. A visszafogott elegancia hangsúlyozása alapvető fontosságú Vanhee-Cybulski víziójában, ahol az anyagok és a kivitelezés gazdagsága hivalkodás nélkül győzedelmeskedik.
A tartós párizsi szitálás ellen a K-pop sztár, Sandara Park vezette az Andreas Kronthaler falkáját Vivienne Westwoodnak, punk árnyalatú, gyöngyökkel díszített fűzőben ragadta meg a közönséget, és egy „Noblesse” feliratot lobogtatott a vakuk záporában. A show egy különc előadással kezdődött a fényesen megvilágított átriumban, ahol a zenészek természetes hangokat varázsoltak fatuskók közé, olyan szeszélyes hangot adva, amely a kollekció történelmi és lázadó szellemiségét tükrözte.
A nyitóegyüttesek kortárs fúziók közepette repítették vissza a közönséget az időben, a jobbágy, a középkori mezőgazdasági munkás lényegét közvetítve. A dizájnok okosan beépítettek leggingseket, codpieces pántokat, misztikus talizmán medálokat és könny alakú kivágásokat vastag kötött pulóvereken, amelyek a régmúlt történetét idézték fel.
Mind a férfi, mind a női modellek megdörzsöltek, és a 80-as évek ikonikus Westwood punk szellemiségét testesítik meg olyan kiemelkedő darabokon keresztül, mint a nagy kék kúpos melltartófűző és a határozottan nagy vállú ruhadarabok. A kifutó vászon különc, szemet gyönyörködtető megjelenésre szolgált, amely kontrasztos történelmi utalásokat ötvöz – például egy ezüst felső mellvérttel, amely Arthur királyt és lovagjait idézte meg diszkós fényben, amely szintén a brit Glam Rock fénykorát idézi.
Ez a kollekció, amely a merész punk szellem és a bólintás történetének keveréke, megerősítette a márka mesteri képességét a különböző hatások egyesítésében, és mindvégig lázadást kelt.
Az elegáns kifinomultság, a minimalizmus és egy csipetnyi figyelmetlenség továbbra is meghatározta Carvent. Az eredetileg Marie Louise Carven által 1945-ben alapított emeletes ház a 2009-es és 2018-as újraindítás óta különböző férfi kreatív igazgatók irányítása alatt fejlődött. Az újraindítás óta az első női vezetőként ebbe a vonalba lépve Louise Trotter szombaton bemutatta második kollekcióját. ügyesen összefonja a márka 1950-es eredetét az 1990-es éveket idéző minimalista esztétikával.
A bemutató egy nyilatkozattal kezdődött: egy barna, kerek vállú kabát, amely egyszerre volt bő, és azt az új irányt jelzi, amely felé Trotter Carvent tereli.
Ez a darab egy dimenziókkal és felfogással rendelkező kollekció alapjait hozta létre. Egy feltűnő ruha trompe l’oeil hatást mutatott, okosan úgy tervezték, hogy kétdimenziósnak tűnjön. A túlméretezett szürke kabát, amelyet lazán a csupasz bőrre terítettek, kiváló példája volt a kollekció finom vonzerejének, felfedve a bőrt oly módon, hogy a kifinomultság nem kötött kompromisszumot.