Atlétika | Reetta Hurskee vb-elődöntőjét teljes káosz előzte meg – „Nem igazán volt kedvem futni”
Glasgow
Gyors csipogó Reetta Hurskee-ből vasárnap este látta Glasgow-ban, hogy hosszú tél volt. A 60 méteres gátfutás vb-elődöntője után egy mentálisan fáradtnak tűnő vörös arcú nő lépett a média elé.
Itku egy pillanattal korábban már sírt az Yle tévéinterjújában.
A tamperei Pyrinnö futója mindent megtett a világbajnokságon, de az elődöntőben elért 8.00-a miatt az ötödik helyen végzett, így kiesett a döntőből.
„A döntőbe jutáshoz nem kellett volna sok, de ma már túl sok volt” – mondta Hurske.
Az utolsó futamot 7.95-ös idővel sikerült elérni, ami csak pár századdal volt gyorsabb Hurskee szezonbeli legjobb délelőtti idejénél.
Egy évvel korábban Hurske 7,79-cel lett fedettpályás Európa-bajnok. Ha Glasgow-ban lett volna a legjobb, a döntőbe jutás szinte előre eldöntött volna.
Hurske azonban nem volt a legjobb állapotban.
„A rajt rossz volt, és a kerítések túl magasak voltak” – mondta.
A világbajnokság egy olyan hely, ahol a szintnek és az önbizalomnak a csúcson kell lennie, ha a legjobb pozíciókért akarsz küzdeni.
Jámbor a telet azonban beárnyékolta a betegségek és az egy hónappal ezelőtti lengyelországi verseny heves bukás.
A tamperei származású Glasgow-ban azt mondta, hogy az esés kísértette a fejét a futások során. Egy rövid, 60 méteres távon, ahol a századok számítanak, nem jó a kiindulópont.
„A lengyelországi verseny után a futás óvatos volt.”
Amikor a futó egyidejűleg felhalmozta magát, de balszerencséje volt az úton, az érzés megnehezedett a szem számára.
A nehéz érzést az sem enyhítette, hogy a glasgow-i vb-aréna szűk edzőterében teljes káosz uralkodott.
– Valaki elmozdította a kerítéseket, valaki pedig a másik irányba futott. Az edzők feladata volt a pálya tisztán tartása. Unalmas volt az állványokon kuporogni és gyorsítani, amikor észrevetted, hogy valaki áll előtted. Nem igazán volt kedvem futni.
Hurske azonban hozzátette, hogy a kaotikus gyakorlatok sok fedett versenyen csapást jelentenek.
Következő A Hurske egy hét szünetet tervez. Szintén egy hónapos tábor vár Tenerifén. A túlterhelt elme kirakható, és a lengyel morkö legyőzhető.
„Most már több futásra van szükségem. Jó visszatérni az edzéshez. Egy ilyen teremidőszakot most össze lehetne hozni. A nyolc másodperchez közeli idők nem mondanak semmit az állapotomról” – mondta Hurske.
A felszín alatt egészséges dac és versenyszellem volt.
„Az efféle eredményeket tavaly teljesen rosszallták volna. Most viszont a világbajnokság elődöntőjében voltunk, és nem volt ott más finn nő.”
Egy csobbanás ezután az elme ismét a föld felé kezdett süllyedni. Hurske nem akarta azt mondani, hogy nehéz dolga volt. Az sem volt könnyű.
– Lelkileg elég sok mindennel kellett megküzdenem – ismerte el Hurske.
Megint jöttek a könnyek.
„Megkönnyebbültem, hogy véget ért a szezon. Ugyanakkor nagyon büszke vagyok arra, hogy át mertem lépni a határt. Az egész kormányban van még tennivaló” – mondta Hurske könnyeivel küzdve.
Aztán elment pihenni.