Hírek

Ion Iliescu az „egészséges demokráciáról, amely feltételezi a megbocsátást és az igazságot” / „Sajnálok bizonyos epizódokat a forradalom utáni első évekből. Elkerülhetetlen volt”

#image_title
325views

Ion Iliescu azt állítja, hogy visszatekintve sajnálja a forradalom utáni első évek néhány epizódját, de úgy véli, hogy „ami megtörtént, az elkerülhetetlen volt, és ami nem történt, az lehetetlen”. A volt köztársasági elnök sok év után az első interjúban azt is kijelenti, hogy Románia „még mindig a posztdecemberizmus, a posztkommunizmus országa”, és „egy identitásprofilt adó országmárka, Románián kívül, kikerült a kommunizmusból”. szükség van rá.

Ion Iliescu, a Legfőbb Ügyészségen (archívum)Fotó: Agerpres

Ion Iliescu volt elnök, aki vasárnap töltötte be a 94. életévét, és aki 2017 márciusa óta, amikor a Legfőbb Ügyészséghez fordult, nem szerepelt nyilvánosan a forradalom aktájában, ezeket a kijelentéseket tette. tanácsadójának, Ionuț Vulpescunak adott interjúbanvolt PSD kulturális miniszter és jelenlegi helyettes.

„A populizmus vírusossá vált a mai Romániában”

Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a nagy kockázat ma országként, Ion Iliescu azt mondta, hogy „a populizmus vírusossá vált a mai Romániában”.

  • „Ő generálta társadalmunk nagy erkölcsi világjárványát, amely ellen a nyilvánosság nem termelt antitesteket.
  • Az ürességet cinizmusként, a cirkuszt játékos szellemként, a demagógiát gondviseléses messianizmusként értelmezték.
  • Emiatt még a politikai pártok is beszálltak a populizmus versenyébe, és a választók azt kezdték nézni, hogy ki hajlandó többet adni, nem pedig azt, hogy ki tud többet.
  • Egyesek összekeverték a dolgokat, és a populizmust a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat támogató kormányzati intézkedések összességeként azonosították, ami hagyományosan a baloldal diskurzusának és cselekedeteinek része, és a populizmust mint a politikai szálak művészetét, amelyek elcsábítják a választókat és a baloldal végéhez vezetnek. anélkül, hogy bármit is tennének abból, amit ígértek.
  • Az idő múlásával a választók azzá váltak, és ezért a részvételi és képviseleti demokráciák számára aggasztó méretekben jelent meg egy veszélyes jelenség: a hiányzás.
  • A civil társadalom politikai színtérrel kapcsolatos tájékozatlansága szította az osztályok közötti feszültséget, mert úgy tűnik, nincs, aki feloldja ezeket a szakadékokat, majd az emberek úgy döntenek, hogy máról holnapra élnek, és saját kezükkel veszik az igazságot. Ezzel összefüggésben ezek a csúszások termékeny talajt teremtettek a radikalizmusok és a polarizáció, az idegengyűlölet, az excentrikus nacionalizmus, a rendszerellenes diskurzusok számára” – jelentette ki Ion Iliescu sok év után adott első interjújában.

Azt is mondta, hogy „menedékfüggöny lett az, hogy egyes politikusokért a rendszer okolható: a súlyos örökség mindenkit nehezít”: „Mit örököltek? Szabad Románia. A szabadságjogok olyan formái, amelyekért sokan nem harcoltak, de amelyeket mindenki megkapott. Az a tény, hogy az utóbbi években erősödött a populizmus, nem meglepő: ez annak a következménye, hogy nincs politikai akarat, hogy valamit építsünk”.

Ion Iliescu azt is állította, hogy „Romániából hiányzik az identitásprofil, amely legyőzné a vad populizmust”, és hogy „még mindig a posztdecemberizmus és a posztkommunizmus országa”: „Néhány ember nem szereti a posztdecemberizmust, allergiás lesz rá. Rendben: akkor csináljunk egy olyan országmárkát, amely identitásprofilt ad, Románián kívül, amely több mint 30 éve kikerült a kommunizmusból”.

„A politikai ellenfeleket kevésbé tisztelik. Feudalizálták a beavatkozási területeket”

Arra a kérdésre, hogy hogyan néz ki ma Románia, Ion Iliescu azt mondta, hogy „egy modern, szabad Romániát és egy nyitott társadalmat hagyott maga mögött”, az EU- és NATO-integráció érdekében tett erőfeszítésekről beszélt:

  • „Van valami Románia mai létmódjában, ami azt mutatja, hogy valamiféle stagnálásba került. Egyszerűen fogalmazva: politikai modernizációs kezdeményezései befagytak, mert ami ma rendkívül nehéz lenne, de nem lehetetlen a partiasztalnál, az a Snagov-konszenzus, vagyis a politikai riválisok együttműködése, az ideiglenes hiúságukon túl, a hosszú távú javára. Románia. (…)
  • Számomra morális szempontból lényegesnek tűnik, hogy ma a politikai ellenfeleket kevésbé tisztelik. Feudalizálták a beavatkozási területeket, alábecsülték a párbeszéd képességét, kihagyták a szakembereket. Sok mesterembert látok, nem politikai mestert. Ez pedig társadalmunk politikai sebezhetőségében nyilvánul meg. Ha Romániának voltak sikerei és kudarcai, politikai sikerei és siralmas kudarcai, az nem az egyén, hanem a társadalom munkája.

„Egy egészséges demokráciához megbocsátás kell, nem felejtés és igazság, nem misztifikáció” / Sajnálok bizonyos helyzeteket

Ion Iliescut megkérdezte Ionuț Vulpescu, és azt, hogy mit tart mandátuma során a legnagyobb eredménynek, de egyben a legnagyobb sikertelenségnek is, azt mondta, hogy jobban szereti „a történelmet, hogy feltárja ezt a mérleget”.

  • „Történelem, nem történelemtankönyvek, amelyek a szerzőik tetszése és nemtetszése szerint íródnak.
  • Megbízatásaim legnagyobb eredménye Románia modernizációjához kapcsolódik e három lépésben: megfelelő alkotmány egy olyan ország számára, amely integrálható és integrálható az EU-ba és a NATO-ba. (…)
  • Amikor az emberek egy olyan rezsimből, ahol nem számítanak, és nem léteznek, a demokrácia tökéletesíthető formájába lépnek át, az első kísértés az, hogy mindenki önmagáért legyen. Azt akartam, hogy Románia megbékéljen önmagával.
  • Ezért igyekeztem a Michael királlyal való kapcsolatot természetessé tenni, a nemzeti megbékélésre hívni, tisztelegtem a Szabad Európa kommunizmusban betöltött óriási szerepe előtt, és létrehoztam a Romániai Holokauszt Kutató Nemzetközi Bizottságát, melynek vezetésével. Elie Wieselnek a zárójelentés elkészítéséhez.
  • Senki sem gyógyulhat meg a traumából, amíg nem ismeri el. Romániának pedig fel kellett ismernie, le kellett írnia őket, és fel kellett nevelnie magát, hogy legyőzze őket.
  • Ez az erkölcsi átmenet is fontos volt számomra, nem csak a gazdasági. Mert egy egészséges demokráciához megbocsátás kell, nem felejtés, és igazság, nem misztifikáció. Utólag visszagondolva sajnálok bizonyos pillanatokat, epizódokat, helyzeteket, eseményeket a forradalom utáni első évekből, de ahogy valaki mondta, ami történt, az elkerülhetetlen, ami meg nem történt, az lehetetlen.”

A 94. életévének betöltésének napján megjelent interjúban Ion Iliescu sokat beszél a kommunista politikában való kezdeteiről és Nicolae Ceaușescuval való kapcsolatáról is.

Iliescu 2017 márciusa óta nem szerepelt nyilvánosan, amikor a Legfőbb Ügyészségre ment, mert az ügyészek hivatkoztak rá a forradalom aktájában, amelyben emberiesség elleni bűncselekmények miatt bíróság elé állították. Időközben az irat a Katonai Ügyészség és a Legfelsőbb Bíróság között került átadásra, amely 2023. február 24-én úgy döntött, hogy a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság elé küldi ezt az aktát, azzal az indokkal, hogy az a hatáskörébe tartozik, mert akkoriban Ion Iliescu nem volt Románia elnöke.