Navalnij halála | Navalnij követői elmondják, hogyan folytatják: „Fellélegezte a gondolatot, hogy nem adhatod fel”

Hogyan Alekszej Navalnij hatással volt tanítványaira és a politikai tevékenységekbe bevont fiatalokra? A hozzá közel dolgozó aktivisták és újságírók mesélnek tapasztalataikról, jövőbeli elvárásaikról.

Makar Diakonov 20 éves politikai aktivista, Alekszej Navalnij szentpétervári főhadiszállásának volt önkéntese. Száműzetésben van. Oroszországban 32 év börtönbüntetést kaphat aktivizmusáért.

„Csak 13 éves voltam 2017-ben, amikor Navalnij szentpétervári irodájába kerültem. A farm az iskolám közelében volt. Én lettem a legfiatalabb önkéntes. Amikor kiadta 2018-as elnöki kiáltványát, anyagokat terjesztettünk és rendezvényeket szerveztünk a támogatására.

Akkori döntésem, hogy részt veszek, forradalmi hatással volt az életemre. Jelenleg négy büntetőügy miatt vagyok száműzetésben. Az egész családom miattam hagyta el Oroszországot.

Amikor Navalnij meggyilkolásáról értesültem, rémületet és kétségbeesést tapasztaltam. Úgy éreztem, elvesztettem egy fontos felnőttet az életemben. Mély hatással volt rám. Teljesen más ember lennék nélküle.

Tudtam, hogy ez megtörténhet, de féltem a gondolattól. Bennem, vagyis a remény, hogy minden sikerül valahogy. Ez a remény, amit Navalnyi haláláig fel sem fogtam. Reméltem, hogy Putyin meghal, vagy valami drámai módon megváltozik, Navalnijt kiengedik a börtönből. És hogy a „jövő gyönyörű Oroszországa” (Navalnyi kifejezése) eljön hozzánk.

Most magunknak kell gondoskodnunk. Ez magában foglalja Ukrajna támogatását is. Ukrajna támogatása azok támogatása, akik Putyin és rezsimje ellen harcolnak. Ahogy az ukránok halnak meg ebben a Putyin elleni háborúban, úgy Navalnij is halott.”

„

Oroszországot csak alulról lehet megváltoztatni.

Addaki biztonsági okokból nem a valódi nevén szerepel ebben a cikkben, egy 24 éves aktivista, Oroszországban él. 17 évesen önkéntes lett Navalnij moszkvai kampányfőhadiszállásán, és a mai napig aktív a mozgalomban.

„Aleksei és én véletlenszerűen találkoztunk önkéntes rendezvényeken, néhányszor beszélgettünk. Fellélegezte a gondolatot, hogy ne adja fel és ne féljen.

Éppen ezért a halálhír után dühös voltam a közösségi médiában megjelent posztokra, ahol minden elveszettnek és reménytelennek tűnt. Egyet még az elképzelései elárulásának is láttam.

Aktivistákkal dolgozunk szerte Oroszországban. Úgy gondolom, hogy Oroszországot csak az alulról lehet megváltoztatni. Fontos közvetíteni azt a gondolatot, hogy a politika mindenre közvetlenül hat körülöttünk. A politika a leghatékonyabb eszköz életünk javítására.

Alekszej Navalnij óriási hatással volt az életemre. 17 évesen kezdtem el politikailag aktív lenni és tüntetéseken részt venni. Önkéntesként jelentkeztem Navalnij moszkvai főhadiszállásán. Ez a döntés megváltoztatta az egész életemet. Ott ismertem meg a barátomat. Barátokat, kollégákat és saját meggyőződésemet találtam. Minden, ami most körülvesz, annak a döntésemnek az eredménye, hogy csatlakozom Alekszej csapatához.

Azon a napon, amikor Alekszejt meggyilkolták, Tbilisziben voltam. Moszkvába repültem.

Rájöttem, hogy akkoriban nem lehetek távol otthonról, pedig Tbilisziben több ezer ember gyűlt össze táblákkal és transzparensekkel. Ilyenre Moszkvában sokáig nem volt lehetőség. Mindazonáltal azonnal a politikai üldöztetés áldozatainak emlékművéhez mentem a Szaharov téren, ott virágokat helyeztem el és sírtam. Egy ismeretlen nő jött oda hozzám, megölelt, és együtt sírtunk. A barátom elment megölelni egy másik nőt, aki szintén sírt. Az emberek megölelték egymást. Támogatást és melegséget éreztem. Alekszej arra buzdított, hogy ne adjuk fel, és folytassuk a küzdelmet.”

SonJa Groisman 28 éves Oroszországból száműzetésbe nyugdíjas újságíró, aki a független Dožd tévécsatornánál dolgozott. Oroszországban az úgynevezett külföldi ügynökök listáján szerepel.

„Aleksej Navalnyi fontos része volt állampolgári fejlődésemnek. Megértettem, hogy tudunk változtatni: jogom van jobbá tenni magam körül az életet. A mai fiatal orosz aktivisták gyakran nem látják civil tevékenységük eredményét. Szerencsés vagyok. Abba a generációba tartozom, amelyik még látta az eredményeket. Nagyon hálás vagyok ezért Navalnijnak.

Azt hittem, szuperhős, halhatatlan. Még mindig nem fogtam fel teljesen, hogy meghalt. Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlenszerű halál, hanem Vlagyimir Putyin politikai ellenfelének szisztematikus és következetes megsemmisítése.

Jelenleg az Egyesült Államokban tanulok, és az emberek gyakran kérdezik, miért vagyok optimista. Miért hiszem, hogy minden rendben lesz Oroszországban a szörnyű múlt és az undorító jelen ellenére? A válasz Navalnij.

Nagyon putyinista ötlet egy személyhez kötni az ország jövőjét.

Azt hiszem, magának Alekszejnek sem tetszene az ötlet, hogy a jövőnk a hatalmas Oroszországban kizárólag rajta múlik. létezünk.

Irina Dolinina, egy 29 éves oknyomozó újságíró, aki a száműzött, Important Stories orosz sajtóorgánumnak dolgozik. Az orosz hadseregről, a háborús bűnökről és a korrupcióról ír.

„A 2000-es évek elején jártam iskolába, amikor Putyin már elnök volt. Emlékszem, tizenévesen észrevettem, hogy van egy ellenzéki politikus is, Alekszej Navalnij. A világképem abból a tudatból alakult ki, hogy van Putyin és van Navalnij. A rossz oldal és a jó oldal.

Navalnij nagy hatással volt a karrieremre. Talán szokatlan, hogy az újságírói pályafutás egyik fő tanára politikus. Navalnij óriási hatással volt az orosz újságírásra. Ő és csapata újjáélesztette az oknyomozó újságírás műfaját ebben az országban.

Oroszországnak még mindig nincs túl jó polgári és politikai tudatossága. Még csak most tanuljuk, hogyan építsünk általában civil intézményeket. Mondhatnánk, olyanok vagyunk, mint egy bántalmazó család gyermekei, akik próbálnak felnőni, formálódni, de folyamatosan verik és bántják őket.

Amikor Navalnyit meggyilkolták, először úgy tűnt, hogy a gonosz oldal győzött. De a valóságban nem ez volt a helyzet. Ez a kétségbeesés megadta magát, amikor Julia Navalnaja beszéltem. Harcolhatunk tovább.