Ingyenesen oldja fel az Editor’s Digest szolgáltatást
Roula Khalaf, az FT szerkesztője kiválasztja kedvenc történeteit ebben a heti hírlevélben.
Németország és Olaszország megtorpedózott egy uniós törvényt, amely felelősséget ír elő a vállalatokra az ellátási láncukban elkövetett állítólagos emberi jogi visszaélésekért, például Kína Hszincsiang régiójában.
Az EU-nagykövetek szerdai találkozóján nem sikerült többséget kialakítani a korábban elfogadott törvénynek, mivel Berlin és Róma az utolsó pillanatban kifogásolta azt az aggodalmat, hogy az új jogszabály sértené az ipari bázisukat.
A kellő gondosságról szóló törvény célja, hogy a vállalatok felelősséget vállaljanak az ellátási láncukban észlelt visszaélésekért vagy környezeti károkért. Lehetővé tenné a kampányolók számára, hogy bíróság elé állítsák a vállalkozásokat az általuk okozott károk miatt.
Hszincsiang, ahol kényszermunka alkalmazásával és a helyi ujgurok tömeges fogva tartásának elrendelésével vádolják, jelentős problémává vált a német BASF vegyianyag-gyártó és a Volkswagen autógyártó számára. Mindkét vállalatot heves bírálatok érte az emberi jogi aktivisták és a befektetők a régióban működő üzemeik miatt. Peking tagadja az ujgurok elnyomását.
Az Egyesült Államok már betiltotta az északnyugat-kínai behozatalt, az EU pedig külön is hasonló korlátozások bevezetésére törekszik a kényszermunkára vonatkozóan. Még a Hszincsiangot elkerülő, de Kínából származó alkatrészeket vagy nyersanyagokat beszerző vállalatok is fennáll annak a veszélye, hogy megsértik az Egyesült Államok szabályait, amint azt a Human Rights Watch legutóbbi jelentése is bizonyítja, amely kimutatta, hogy a világ legnagyobb autógyártói közül sokan .
A francia tisztviselők utolsó kísérletet tettek Németország és Olaszország visszaállítására azzal a javaslattal, hogy a törvény hatályát drasztikusan csökkenthetik – közölték tisztviselők és uniós diplomaták. Tisztviselők és uniós diplomaták szerint Párizs olyan lehetőségeket javasolt, mint az alkalmazottak számának vagy a bevételnek a küszöbének emelése, hogy megállapítsák, mely vállalatoknak kell megfelelniük.
Az EU soros elnöki tisztét betöltő és a tárgyalásokat vezető belga kormány kijelentette, hogy az elkövetkező hónapokban meg kell vizsgálni, hogy lehetséges-e kezelni a tagállamok által felvetett aggályokat, és meg kell menteni a törvényt.
Két uniós diplomata szerint megállapodás születhet egy másik törvény módosításáról a csomagolási hulladék csökkentésére, amelyet Olaszország ellenzett. „Van még remény, és még napok vannak hátra a megoldás megtalálására” – mondta az egyik.
Emberi jogi csoportok bírálták, hogy a kormányok nem tudtak megegyezni a törvényről.
„Ez jelentős visszalépés az emberi jogok és a környezet szempontjából” – mondta Beate Beller, a Global Witness, egy nem kormányzati szervezet vállalati elszámoltathatósági kampányosa.
Azt mondta, hogy az EU-országok „nemzedékenként egyszeri lehetőséget fenyegetnek a bolygó legsebezhetőbb embereinek védelmére, az éghajlat védelmére és a természet védelmére”.
Az eredetileg decemberben elfogadott törvény jövője megkérdőjeleződött, miután Olaf Scholz kancellár koalíciós kormányának tagja, Németország iparbarát Szabad Demokrata Pártja, Berlin tartózkodásra kényszerítette a szokásosan gumibélyegzésnek tekintett szavazást. gyakorlat.
Németország már elfogadta saját ellátási láncról szóló törvényét. A tavaly elfogadott jogszabályt a vállalati lobbicsoportok bírálták, mivel az szinte lehetetlenné teszi a kis cégek számára, hogy nagy átvilágítás nélkül szerezzenek be alkatrészeket nemzetközileg. Egyes vezetők magánpanaszoltak, hogy az egész EU-ra kiterjedő törvénykezés meghiúsításával a kis német vállalatok kevésbé lesznek versenyképesek európai társaiknál.
Olaszországban a vállalatok arra figyelmeztettek, hogy a javasolt uniós törvény sérti a kis- és középvállalkozásokat. A Confindustria, a nemzeti üzleti lobbi az olasz kormánynak írt levelében azt írta, hogy a törvényjavaslat „túl tág” hatálya alá tartozik, és ez bizonytalanságot és zűrzavart szülne az alkalmazásukat illetően.
Sok vállalat azzal a problémával szembesül, hogy a globális ellátási láncok rendkívül összetettsége miatt szinte lehetetlen tudni, hogy honnan származnak az alkatrészek és a nyersanyagok. Az európai szabályozó hatóságok által a belsőégésű motorral működő járműveket lecserélni kívánó akkumulátoros autókhoz szükséges kobaltot olyan országokban nyerik ki, mint például a Kongói Demokratikus Köztársaság, olyan bányákban, amelyek gyakran nem felelnek meg az EU környezetvédelmi és emberi jogi normáinak.
Marco Buschmann német liberális igazságügyi miniszter szerdán X-en azt mondta, hogy „túl sok objektív ok szólt a jelenlegi javaslat ellen: túl sok bürokrácia, túl sok új felelősségi kockázat, kezelhetetlen átvilágítási követelmények – és túl kevés egyértelműen látható haszon”.
A német tartózkodás más országokat, köztük Olaszországot és Bulgáriát is arra bátorított, hogy tartózkodjanak, ami azt jelentette, hogy nem volt többség, mivel olyan nemzetek, mint Svédország, Ausztria és Finnország már ellenezték a törvényt.
Richard Gardiner, a World Benchmarking Alliance uniós politikáért felelős vezetője azt mondta, hogy „az uniós jogszabályokat követő 15 év alatt ez az egyik legkárosabb és legkiábrándítóbb folyamat, amelynek valaha is szemtanúja voltam”.
Az EU gazdaságának zöldebbé tételének „egyszerű célja” „véget ért [with] a tagállamok nemzeti önérdekeket szorgalmaznak, és szándékosan megzavarnak minden konszenzus kialakítására irányuló kísérletet”.
Silvia Sciorilli Borrelli további riportja Milánóban
