Három komoly globális éghajlati veszélyek amelyek azonnali intézkedést igényelnek. A világ fordulópont előtt áll: a globális hőmérséklet 2023-ban 1,48 °C-kal meghaladta az iparosodás előtti szintet, és veszélyesen közel került az 1,5 °C-os küszöbhöz, amely felett a bolygót érő hatások kiszámíthatatlanokká válnak.
Döntő kihívások az emberiség számára
A 2024-es Globális Kockázati Jelentés által kiemelt főbb fenyegetések közül három kockázat szorosan összefügg és kölcsönösen erősíti egymást, ami negatív hatások spirálját hozza létre:
- szélsőséges időjárási események;
- kritikus változások a földi rendszerekben;
- a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztémák összeomlása.
Ennek az összekapcsolódásnak kézzelfogható példája a korallzátonyok, amelyek alapvetőek a part menti viharokkal szembeni védelem szempontjából. A globális felmelegedés veszélyezteti túlélésüket; A tudósok azt jósolják, hogy 99%-uk nem éli túl a 1,5°C-os hőmérséklet-emelkedést, amely cél a következő néhány évben elérhető. Ezeknek az ökoszisztémáknak az összeomlása pusztító következményekkel jár nemcsak a tengeri élővilágra, hanem a turizmusra és a globális élelmezésbiztonságra is.
A Global Risks Definitive Threats of 2024 and Beyond jelentés szerint ezek az éghajlattal kapcsolatos fenyegetések olyan kihívásokkal párhuzamosan jelentkeznek, mint a dezinformáció, a geopolitikai verseny és az infláció.
Elsődleges megoldások
Ott a kibocsátás csökkentése A Világgazdasági Fórum szerint a tiszta átmenetet célzó hiteles kezdeményezések elfogadása abszolút prioritást jelent az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Az emberi kibocsátás a legközvetlenebb eszköz a Föld rendszereiben bekövetkező kritikus változások elkerülésére vagy késleltetésére. Ha ezeket a változásokat, ameddig csak lehet, késlelteti, a civilizációnak időt ad arra, hogy hatékony alkalmazkodási és rugalmassági stratégiákat dolgozzon ki.
Ha túljutunk az éghajlati fordulóponton, a Föld természetes rendszerei megerősítik a változásokat, és még nehezebbé teszik azok kezelését. Ezért a második prioritás az hatékonyan alkalmazkodni a jövőbeli változásokhoz. Ehhez összefüggő megoldások ökoszisztémájára van szükség az emberi életet, a tájat és a tulajdont fenyegető veszélyek kezelésére.
A meglévő megoldások, például a kényszerű lakóhelyelhagyás megoldásai adaptálhatók és javíthatók az éghajlatváltozás okozta tömeges migráció kezelésére. Ezenkívül az afrikai gazdálkodók árvízkezelési innovációi a világ más régióiban is alkalmazhatók a növények védelmére.
Alapvető fontosságú, hogy minden fenntartható fejlődési program és minden társadalmi és gazdasági rendszer rugalmassági megközelítést dolgozzon ki. A biomimikri segítségével sokat tanulhatunk a természettől és a korábbi tömeges kihalásokhoz való alkalmazkodási képességétől. Az is fontos, hogy egyensúlyt tartsunk a realizmus és az optimizmus között az éghajlati fenyegetés kezelésében. A kockázatok túlzott hangsúlyozása traumatikus reakciókhoz vezethet, amelyek kedveznek a tétlenségnek, míg a csak jövőbeli technológiai megoldásokon alapuló túlzott optimizmus megtévesztő lehet.
Az emberiség soha nem látott kihívással néz szembe, de lehetősége van arra is, hogy alakítsa a bolygó jövőjét és biztosítsa a jövő generációinak fennmaradását.
