Egyesek számára a „klausztrofóbia” szó a rock and roll fiatalság éveihez és a „Crematorium” csoport régi dalához kapcsolódik. Az ilyen emberek szerencsére nem tudják, milyen rémálommá válhat egy hétköznapi utazás a liftben, egy klinika szűk, rosszul szellőző folyosóján várakozva, repülőn repülni vagy metróba ereszkedni a föld alatt.
A klausztrofóbia nagymértékben rontja az életminőséget. Ha figyelmen kívül hagyja, vagy enged az irgalmának, az ugyanolyan katasztrofális. A jó hír az, hogy kezelhető, vagy legalábbis jelentősen javítható. Mielőtt azonban feltűrjük az ingujjunkat, és saját magunkon dolgozunk, rá kell jönnünk, mivel is van dolgunk.
Ne vitatkozzunk a Wikipédiával: a „klausztrofóbia” fogalma a „zárt teret” jelentő latin claustrum szó és a sokkal ismerősebb görög „” (φοβία) összetételéből származik, és a szűk, ill. zárt terek.
A klausztrofóbiára hajlamos személy egy szűk helyiségben találja magát, amelyet nem lehet azonnal elhagyni, és a következő kellemetlen állapotokat tapasztalja:
- légzési problémák, légszomj, fulladástól való félelem;
- tachycardia;
- torokszárazság, torokfájás;
- hányinger;
- fokozott izzadás;
- a kezek remegése vagy akár az egész test remegése;
- székelési sürgősség (sürgős szükség van WC-re menni);
- önkontroll elvesztése, hisztérikus roham (bizonyos személyiségtípusú embereknél fordul elő).
Az első, és néha az egyetlen dolog, amiről az ember álmodik, amikor a zárt tértől való félelmet tapasztalja, egy friss levegő.
Amikor azt tárgyalják, honnan ered a liftektől és a szekrényektől való félelem, a szakértők több okból is beszélnek.
1. Genetikai hajlam
Van egy hipotézis, hogy a klausztrofóbia őseink emléke a sötét és szűk barlangokban történt számos balesetről, ahol menedéket kellett keresniük. Állítólag a DNS-ünkbe „bedrótozva” van információ arról, hogy a dolgok néha szánalmasan végződtek.
2. Pszichológiai trauma
Vagy a baba szem elől tévesztheti a szüleit, amikor tömegben volt valamelyik városi fesztiválon. Néha néhány pillanatnyi pánik elég ahhoz, hogy élete végéig elkerülje a hasonló helyzeteket.
3. Irányíthatatlan stressz
Bármilyen negatív információ vagy helyzet, amelyet a gyermek nem tud leküzdeni, fóbia megjelenését válthatja ki, beleértve a zárt terektől való félelmet is.
Ne hagyja ki
4. Betegségek, szomatikus és mentális egyaránt
A klausztrofóbia nem önálló jelenség, hanem „harang”, egy másik betegség jele.
Felmerülhet azonban itt egy kérdés: hogyan lehet például átvészelni, ha klausztrofóbiát érez? Ez a tanulmány magában foglalja a hosszú tartózkodást szűk testhelyzetben, és hangos, kellemetlen hangokat is meg kell hallgatnia. Figyelmeztesse az orvost a problémájára, ne féljen tőle. A szakértők gyakran javasolják a szemkötő viselését és a füldugó használatát.
A beteg néha egy adag nyugtatót is kap. Különösen súlyos esetekben – például ha a gyermek agybénulásban szenved, és az MRI-vizsgálat, valamint a klausztrofóbia rohama is epilepsziás rohamot okoz, az orvosok érzéstelenítést alkalmaznak a beavatkozás előtt. Egyébként vannak nyitott típusú MRI gépek is, amelyek kanapéból és kilógó blokkból állnak. Sokkal ritkábban provokálnak klausztrofóbiát.
5. Az agy szerkezetének sajátosságai
Mindannyiunk agyában van egy amygdala.
6. Speciális nevelés, zaklatás gyermekkorban
A szülők néha rossz helyen mutatják meg kreativitását, és különféle „rémtörténeteket” mesélnek el gyermeküknek, hogy valamilyen tiltást csepegtessenek belé. Vagy megbüntetik azzal, hogy magára hagyják, például a fürdőszobában vagy a gardróbban.
Ezt végképp nem érdemes megtenni. Nem tudjuk megjósolni, hogy melyik gyereket és hogyan érinti a „fekete-fekete szekrényről” szóló mese, és főleg az, hogy akár percekig is ennek a fekete-fekete szekrénynek a képében maradunk. A baba még akkor is megijedhet, ha garbót húznak a fejére. Legyen figyelmes fiára vagy lányára, ne erőltesse, tartsa tiszteletben ennek a kis tapasztalatlan embernek az érzéseit.
Ne hagyja ki
7. Születési trauma
John A. Speyrer írta a Claustrophobia and the Fear of Death című könyvet, amely azt sugallja, hogy ez az állapot olyan embereknél fordul elő, akiket a születési folyamat során traumatizáltak. Tovább megyek: a magzattal való baj korábban is megtörténhetett, abban a kilenc hónapban, amíg az anya testének része volt.
Sajnos a gyógyszeres terápia – az antipszichotikumok, nootropikumok és antidepresszánsok alkalmazása – nem hoz eredményt klausztrofóbia esetén. Ha pszichoterapeutával vagy pszichológussal dolgozik, a zárt terektől való félelemtől szenvedő páciens valószínűleg a következő ajánlásokat kapja:
1. Lélegezz helyesen
A klausztrofóbia talán leggyakoribb és egyben fájdalmas megnyilvánulása a légzés feletti kontroll elvesztése, a küszöbön álló fulladás érzése. Egy pszichológus megtanít és segít harmonikusabbá tenni a légzési folyamatot stresszes helyzetben.
2. Elterelődik
Próbáljon meg gumiszalagot viselni a csuklóján, és roham közben húzza vissza és engedje el. A fájdalom „harapása” segít átirányítani a figyelmet. Ha nincs a közelben gumiszalag, vagy nem tetszik, ahogy a kezeden néz ki, akkor egyszerűen megcsípheti magát, ez is segít.
3. Végezzen automatikus edzést
Minden nap meg kell győződnie arról, hogy a zárt tér körülbelül harminc napig biztonságos. Ezután tartson rövid szünetet, és ismételje meg.
4. Tanulmány
Ne hagyja ki
5. Kognitív viselkedésterápia
Szánjon rá időt, és írja le részletesen a félelmét. Milyen terektől félsz, hol érzed rosszul magad? Mi a legrosszabb, ami történhet veled? A legjobb? Hogyan alakulnak ki leginkább az események? Mit csinálsz, ha hirtelen támadsz? A helyzet összetettségétől függően rendelkeznie kell A, B, C és így tovább.
