Diadalmas visszatérés az olasz Noseda karmester számára, mivel az amerikai zenekar ritka La Scala ovációt kap
Milánó — Gianandrea Noseda karmester diadalmasan tért vissza a Teatro alla Scalába informális kulturális nagykövetként, az Egyesült Államok Nemzeti Szimfonikus Zenekarának élén, amelyet évszázados olasz gyártmányú hangszerek személyes kölcsönzésével tett „ragyogóbbá”.
A Noseda hétfő esti energikus fellépése az NSO kilenc várost átfogó európai turnéjának érzelmi csúcspontja volt, amely közel egy évtized óta az első. Egyszerre hazatérés volt az 59 éves férfi számára, és a zenekar debütált a híresen igényes La Scala közönség előtt.
A koncertet, amely a Kennedy Center házon belüli zeneszerzőjének, Carlos Simonnak és a koreai zongoraművésznek, Seong-Jin Chonak, Beethovent játszó eredeti szerzeményét tartalmazta, ritka tapsot kapott.
„Annyira jelentőségteljes fellépni annak a városnak a színházában, ahol a konzervatóriumban tanultam, és ahol tinédzser koromban és fiatalon rendszeresen részt vettem koncerteken” – mondta Noseda egy zártkörű fogadáson, amelyen a szülei és a testvére is részt vett.
Diákkora óta Milánó ócska, ipari külvárosában, Sesto San Giovanniban élt, és a milánói konzervatóriumba ingázott, Noseda a világ egyik legkeresettebb karmesterévé nőtte ki magát.
A német nemzetközi operadíjak tavaly a legjobb karmesterként ismerték el. Az NSO zenei igazgatói szerepe mellett a zürichi Operaház általános zenei igazgatója, valamint a georgiai Tsinandaliban működő Pan-Kaukázusi Ifjúsági Zenekar alapító karmestere, amely Daniel Barenboim izraeli és palesztinokat egyesítő West-Eastern Divan Orchestra szellemében jött létre. zenészek.
Korábbi szerepei között szerepelt az Izraeli Filharmonikus Zenekar, az orosz Mariinszkij Színház, az olasz RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekar és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar vezető vendégkarmestere.
Mivel két korábbi fogadó országa háborút vív, Noseda úgy látja, még nagyobb szükség van a kulturális diplomáciára, már csak azért is, hogy reményt adjon a szenvedő lakosságnak.
„Ma valóban fontos kulturális nagykövetnek lenni, mert a művészet, a zene segíthet és kell is, hogy összehozza az embereket” – mondta Noseda az Associated Pressnek. „Úgy gondolom, hogy a zene és általában a művészet lágy ereje különösen fontos manapság.”
A Mariinsky Színházban 1997 és 2006 között eltöltött napjaira úgy emlékezett vissza, mint egy aranykorszakra, amikor az egykori Szovjetunióból érkezett zenészek együtt játszottak. Oroszország két évvel ezelőtti teljes körű Ukrajna inváziója óta Noseda csak a külföldön élőkkel érintkezett.
„Megkockáztatjuk, hogy visszatérünk a 18. és 19. század gondolatához, amikor mindenki megosztott volt… (és) minden sarkon háborúk voltak” – mondta.
A globális zűrzavarra adott lehetséges reakcióként a Noseda észrevette, hogy az elmúlt néhány hónapban a szokásosnál többen töltötték meg a koncerttermeket, és az NSO otthona, a Kennedy Center gyakran elkelt.
Az NSO európai turnéja, amely szerdán zárul a németországi Hamburgban, szintén teltházzal zajlik.
Noseda a 2023-as „Wake Up!” zenekarra írt versenyművével új amerikai hangot hozott az európai közönségnek. Simontól, aki a fiatal fekete zeneszerzők új mozgalmának tagja. A darab ütős lendületével hivatott megragadni a közönség figyelmét.
Simon azt mondta, hogy Rajendra Bhandari nepáli költő „Ébredj, aludj” című könyve ihlette azt a gondolatot is, hogy „ha nem vagy tisztában azzal, hogy mi történik, a dolgok lassan romlanak”, ez az üzenet szerinte egyre sürgetőbbé válik.
Az NSO-nál eltöltött hét évad során Noseda azon dolgozott, hogy a zenekart egy olaszabb játékstílussal töltse be, amelyben azt mondta, „a hangszerek utánozzák az énekhangokat… még akkor is, ha hiányoznak”.
Ebből a célból kilenc húros hangszert adott kölcsön zenészeknek, amelyeket – hét hegedűt, egy brácsát és egy csellót – olasz lantművész mesterek vásároltak 1686 és 1835 között. A legtöbb zenekari zenész számára túl drágák ahhoz, hogy megengedhessék maguknak.
A kölcsönök, amelyeket tavalyig névtelenül csinált, Noseda módja annak, hogy „visszafizesse” a klasszikus zenei világot oly módon, hogy szerinte „segíti a zenélésemet” az egész zenekar hangzásának javításával.
„Ez motiválja a zenészeket, és ilyen büszkeséget ad nekik” – mondta.
A zenészek elmondták, hogy a díjazott hangszereken való játék kihívást jelentett számukra, hogy új hangok után kutassanak.
„Mindig lenyűgözött az a szépség és az a gazdag hangzás, a bársonyos hangzás, amelyet rávett minket, hogy produkáljuk” – mondta Marissa Regni, a vezető másodhegedűs, aki egy 1725-ben Velencében készült Santo Serafint játszik.
A kölcsönös megbecsülés az európai turné intenzitásával tovább mélyült.
„Mindig tiszteltem a játékosaimat” – mondta Noseda. „Most már nemcsak tisztelem őket, hanem szeretem is őket, mert minden nap látom a zenélés fegyelmezettségét és etikáját.”