Az FX több mint 400 éves múltra tekint vissza következő ambiciózus sorozatához, adaptálva a „Shogun” című sikerregényt.

NEW YORK — Amikor az FX elküldte a forgatókönyvírónak, Justin Marksnak James Clavell 1975-ös sikerregényének, a „Shogun”-nak a másolatát azzal az ötlettel, hogy sorozatot készítsen belőle, kezdetben nem tudta letenni. Ez azért van, mert nem szívesen vette fel.

A feudális Japánban hajótörést szenvedett brit navigátorról szóló könyv hatalmas volt – több mint 1000 oldal. És régi: „Ez volt az a könyv, amely a szüleink éjjeliszekrényén volt.” Ráadásul kulturáltan hangzott. Feltételezte, hogy nem adaptálható 2024-re.

Marks nevet, hogy „buzi volt”, és a borítója alapján ítélt meg egy könyvet. Felesége, Rachel Kondo regényíró sürgetésére végül felkapta a könyvet, és hamarosan rájött, miért olyan ünnepelték Clavell regényét.

„Amikor kinyitod és végigmész rajta, ez egy rendkívül modern történet” – mondta. „Igazából a lényege annak, hogy találkozunk egy másik kultúrával, és találkozunk önmagunkkal abban a kultúrában.”

Marks és felesége belecsöppentek a „hal a vízből” mesébe, és most már készen állnak arra, hogy a világ lássa a 10 epizódos fiktív limitált sorozatukat, a „Shōgun”-t. Az 1600-ban, Japánban játszódik, a korszak valós történelmében gyökerezik, egy olyan veszélyes időszakban, amikor több hadúr is a végső hatalomért küzdött, miközben az európai hatalmak óvatosan körözték a szigetországot.

Egy hajótörött angol – John Blackthorne – érkezése megbontja az egyensúlyt Japánban, és mégis érdekes lehetőségeket kínál, mivel fontos globális információkat tud. Először gyalog, megbízható tanácsadóvá és szövetségessé válik.

„Valójában az ügynökségről szóló történet, és ez a történet olyan karakterekről szól, akik megpróbálják irányítani saját sorsuk útját egy nagyon kaotikus világban, ahol szó szerint bármelyik pillanatban elveszíthetjük a fejünket” – mondta Marks.

A sorozatban vannak olyan intrikák és látványosságok, mint a „Trónok harca”, brutális lefejezésekkel, elevenen megfőzött vagy katanákkal felvágott emberekkel, az ablakok képernyőjén fröccsenő vérrel és tűzvégű nyilakkal.

Azt is mutatja, hogy Blackthorne (Cosmo Jarvis) és Lord Toranaga (Hiroyuki Sanada) között tétova megértés, valamint egy szerelmi történet Blackthorne és a fordító Lady Mariko (Anna Sawai) között.

„Lehet, hogy a sors okkal hozott ide,” mondják Blackthorne-nak nem sokkal a japán hajótörés után. „Talán elég sokáig fogsz élni ahhoz, hogy megtudd, mi az.”

Sanada azt mondja, hogy a szereplők és az alkotók abban a reményben érkeztek a projektbe, hogy tiszteletben tartják a regényt, de egyúttal a történelmi valóságot is megalapozzák, és hihetővé teszik a szereplőket. „A mi Sarkcsillagunk kezdettől fogva hiteles volt” – mondta.

A sorozat az ázsiai kultúrát felölelő új tévéadások hullámát lovagolja meg, köztük Max „Ninja Kamui”, „Warrior” és „Tokyo Vice”, a Paramount+ „The Tiger’s Apprentice”, „Avatar: The Last Airbender” és a „House of” című filmjét. Nindzsák”, mindkettő a Netflixen.

Az 1975-ös „Shogun” című könyvet milliók fogytak el, és egy 1980-as TV-minisorozatot Richard Chamberlain és Toshiro Mifune főszereplésével 3 amerikai háztartásból egy nézett meg, három Emmy-díjat és három Golden Globe-díjat nyert. Mind a sorozat, mind a könyv érdeklődési hullámot váltott ki a feudális Japánban, a játékkatanákkal játszó gyerekektől a videojátékokon át egészen Tom Cruise-ig, aki az utolsó szamurájban játszott.

„Szinte lehetetlen, hogy ne olvassuk tovább a „Shogun”-t, miután kinyitották” – áll a The New York Times ismertetőjében. „De nemcsak olvasol valamit, hanem meg is éled. A képzelőerő megszállott.”

Az új sorozat – Clavell lányával, Michaelával mint producerrel – igazítja a történetet. Sanada azt mondta, hogy ha a könyv „kék szemekkel figyeli Japánt”, az FX sorozat „japán lencséket” tesz fel. Blackthorne itt kevésbé a hős, mint a katalizátor, mivel Marks és Kondo alkotótársak az erődinamikát kutatják.

Aki ráhangolódik, megérezheti a „The Godfather” illatát, amely egy másik eposz az 1970-es években, a hűség, a család és a becsület erős érzésével, miközben az erőszak megbújik a közelben. Van egy megjegyzés az „utódlásról” is, amelyet Marks nem tagad.

„Mindig van egy írószobában egy műsor, amit mindannyian nézünk, amikor éppen azt csináljuk, és az „Utódlás” volt az a műsor” – mondja nevetve. „Valójában nagyon szerettük. És bizonyos szempontból valószínűleg belevérzett a keverékbe.”

A sorozat talán legélvezetesebb részei azok a pillanatok, amikor Kelet és Nyugat is rájön, hogy tanulhatnak a másiktól.

Blackthorne eleinte „barbároknak” nevezte a japánokat, és ők viszont ugyanazt a kifejezést használják rá. De a fegyverekkel kapcsolatos bátorsága és szakértelme értékessé teszi, és megtanulja a karmát és a belső nyugalmat.

„Ne tévesszen meg udvariasságunk, meghajlásunk, rituáléink útvesztője” – mondja neki Lady Mariko. „Minden mögött nagy távolságra lehetünk, biztonságban és egyedül.”

Sanada szerint helyénvaló, hogy a nyugati és a japán stáb tagjai együtt dolgoztak a show létrehozásán. „Maga a „Shogun” elkészítése nagy drámaisággal bír, és átfedi a történetet” – mondja. „Ez most egy másik jó üzenet: ha összefogunk, egy jobb jövőt teremthetünk együtt.”

Marks, aki egyben showrunnerként és executive producerként is szolgált, azt mondja, hogy a „Shogun” csapat keményen próbálta kijavítani a regény hibáit, de ilyen hibák mindig előfordulnak, amikor hidakat építenek a kultúrák között.

„Soha nem fogunk eljutni olyan helyre, ahol nem követünk el hibákat. Amit remélhetőleg elérünk, az 40 évente történik, bármi legyen is az, elérünk egy olyan pontot, ahol csak jobb hibákat követünk el.”

___

Mark Kennedy itt van