Pszichológia

Az ellenségek körében: mi a paranoia és hogyan nyilvánul meg?

#image_title
521views

„Irigylem a paranoiás embereket: őszintén azt hiszik, hogy mások odafigyelnek rájuk” – mondta Susan Sontag amerikai író. Mrs. Sontag valószínűleg nem volt teljesen őszinte.

Ha szó szerint lefordítjuk a „paranoia” szót görögről, akkor azt a furcsa fogalmat kapjuk, hogy „az elmén túl”. Mi történt paranoia egyszerű szavakkal: ez egy krónikus pszichózis, amely egy túlértékelt ötletre koncentrál.

Ez az állapot meglehetősen ritka, de a paranoiás megnyilvánulások annyira élénkek, hogy úgy tűnik, elég sok ember van körülöttük, akiket érintenek. Valószínűleg emlékszel a szomszéd lakásból a nagymamára, aki azt hitte, hogy a szomszédok mikrohullámú sütővel próbálják kiűzni a világból. Vagy egy közeli barát, aki biztos abban, hogy két-három betűs zseniális verseket ír.

Egy hajléktalan filozófus, aki megfejtette az „Univerzum kódját”. Egy volt osztálytárs, aki bármilyen témát a pénzemberek vagy más, viszonylag szűk csoport világméretű összeesküvésére redukál. Egy népszerű blogger, aki 5G tornyokkal fenyegeti meg közönségét…

A paranoia független forma. A páciens téveszméje kezdetben vizuális és hallási hallucinációk nélkül jelentkezik. Néha olyan logikusnak tűnik az a kép, amit egy paranoiás ember fest az orvosnak, hogy az orvos még azt is gondolja: „Talán igaza van”?

Sok paranoiás embernek „elefánt” a memóriája, és maga a gondolkodása is alapos. Hajlamosak a részletekre, szeretik a részleteket és az elgondolkoztatást. Például volt egy páciensem, aki képes volt szorosan a szöveghez magyarázni Karl Marx műveit, miközben a sorok közé saját rögeszmés fantáziáját is hozzátette.

Ne hagyja ki

Egyes paranoiások olyan érzést kelthetnek ellenfelükben, mintha megnyílnának a szemei, hogy miként állnak a dolgok a valóságban. A páciens kellően magas intellektuális fejlettsége mellett ez több mint lehetséges: a szuggesztió ereje egy paranoiás emberben nagy.

A paranoiában szenvedő személy érzelmi állapota leggyakrabban komor, depressziós, komor és dühös. Nos, tisztán Peredonov Sologub „A kis démon” című regényéből.

Ki a paranoiás? Ez az a személy, aki annyira meg van győződve arról, hogy igaza van, hogy lehetetlen meggyőzni az ellenkezőjéről. Minden következtetése egy bizarr rendszerbe szőtt, amelyet csak ő vagy egy tapasztalt klinikus érthet meg.

A paranoia leggyakrabban érett, 40 év feletti embereket érint. Kivételt képeznek a kábítószert, különösen a szintetikus kábítószert fogyasztó fiatalok. Néha a betegség epifániaként alakul ki: akut és hirtelen.

A tudósok még nem tudják ennek a patológiának az okát. A kockázati tényezők közé tartozik:

  • Hosszú távú depresszió
  • Neurózisok
  • Genetikai hajlam
  • Fehérje anyagcsere zavar
  • Nehéz élethelyzet
  • Pszichológiai trauma gyermekkorban
  • Neurológiai és mentális betegségek
  • Hosszan tartó elszigeteltség
  • Drog használata
  • Alkohollal való visszaélés
  • Intenzív intellektuális vagy kreatív stressz, például intenzív tudományos munka

Az Alzheimer- és Parkinson-kórban szenvedő betegek hajlamosak a paranoiára. Az erős kávé és más, alvásminőséget rontó anyagok fogyasztása szintén növeli annak valószínűségét, hogy egy személy paranoiás állapotba kerül.

Ne hagyja ki

A kommunikációban egy paranoiás ember, hogy őszinte legyek, nehéz. Ha beírja a keresőbe a „paranoia tünetek” kifejezést, akkor másokkal szembeni bizalmatlanságról és gyanakvásról olvashat.

Egy paranoiás embernek úgy tűnik, hogy körülötte mindenki kárt kíván neki, és összeesküdni próbál, hogy kárt okozzon tulajdonában, testében és jó hírnevében. Szeret panaszt tenni a különböző hatóságoknál, tiltakozó leveleket írni és perelni. Véleménye szerint mindenkit, aki a vezetői vagy végrehajtói apparátusban ül, egy közös titok „köt össze”. Semmi jót nem várhatsz tőlük.

A paranoiás ember csak egy megbízható személlyel beszél a gyanújáról. Ha az, akinek felfedte magát, kétségeit fejezte ki elméletével kapcsolatban, akkor a „Kétkedő Tamás” azonnal az ellenségek és az összeesküvők körébe kerül.

A legszomorúbb az, hogy a paranoiás nem biztos, hogy annyira téved. Képzeljük el, hogy ez a fájdalmas állapot egy szenvedő család fejében alakult ki. A rokonok azonban „összeesküvésben” lehetnek, és megpróbálják rávenni ezt a személyt, hogy kapjon kezelést, hagyjon fel az ivással, ne költsön minden pénzt halálos szenvedélyére, és vigyen ki dolgokat a házból. A szerelem pedig kikophat a vulkánon eltöltött évek alatt…

Ne hagyja ki

Általában igaz, amit mondanak: ha paranoiás vagy, ez nem jelenti azt, hogy nem követnek. És fordítva: ha követnek, ez nem jelenti azt, hogy nem vagy paranoiás.

Fokozatosan csökken a páciens mentális aktivitása, növekszik az ellenségeskedés, nyilvánvalóvá válik a nagyság téveszméi és a szokatlan érintés. A paranoiás abszolút immunis a kritikára. A patológia előrehaladtával hallucinációk jelentkezhetnek, általában hallási hallucinációk, amikor a beteg úgy érzi, mintha a háta mögött suttogna.

Rossz jel az indokolatlan féltékenység. Egy paranoiás féltékeny embernek lehetetlen bármit is bizonyítani, minden tekintetet és gesztust a lány próbálkozásaként értelmez. Például egy feleség azt mondja egy telefonos spammernek: „Nem érdekel, ne hívj ide többet”, és a férje úgy látja, hogy a tippek nyelvén találkozót egyeztet a szeretőjével.

A paranoia kialakulásának két szakasza van. Az első szakaszban a tévképzetek kellően el vannak rejtve, de idővel az ember jelleme megváltozik, és gyanakvása nő. A páciens egész életét kezdi a fantáziáihoz igazítani.

Elmosódott a határ a káprázat és a valóság között. A második szakaszban már hallási hallucinációk jelennek meg. A beteg hangokat lát, úgy tűnik neki, mintha valaki hívná valahova. Előfordul, hogy egy ilyen személy azzal a panasszal fordul a nyomozó hatóságokhoz, hogy lehallgatják a telefonját. Vagy a szomszédokról beszél, akik valami szörnyűséget terveznek ellene.

Szörnyű, mindent elsöprő félelem kíséri a beteget, levadászott állatnak érzi magát: szűkül a kör, az ellenségek titokban megegyeznek. Eljön az idő, amikor a beteg rendkívül óvatosan beszél mindenkivel. Ide már pszichiáterre van szükség.

A paranoia világa gazdag. Megtörténik:

  • Alkohol függő. Hosszú távú használat esetén néha ugyanaz a kóros féltékenység vagy üldözési mánia lép fel.
  • Involúciós. 45 és 60 év közötti embereknél fordul elő. A páciens egy felfedező, egy zseni, egy kiemelkedő történelmi személyiség szerepét kezdi játszani. A pszichiátriai klinikán mindig ott van II. Katalin vagy I. Péter.
  • A féltékenység delíriuma.
  • Vallásos, amikor a káprázatos eszméknek spirituális tartalma van.
  • Üldöztető (üldözési téveszmék).
  • Erotikus. Leggyakrabban a 40 és 50 év közötti nőket érinti, akiket „mindenki zaklat”.
  • Sinilnaya. Idős korban fordul elő.

A paranoiát általában a hozzátartozók panaszai alapján észlelik a betegnél, miközben ő maga nem szorul segítségre, „megbolondult a világ”. Az orvos egy sor ügyes kérdést tesz fel a páciensnek, hogy összegyűjtse az anamnézist és megértse a rendellenesség okait. A zavar mértékének és a betegség lefolyásának jellegének tisztázására is szolgálnak.

A paranoia demokratikus. Különböző társadalmi státuszú férfiaknál és nőknél egyaránt előfordul. De vannak különbségek a betegség klinikai lefolyásában. A nőknél a paranoia olyan időszakokban jelentkezik, amikor hormonális változások következnek be: pubertás, terhesség, szülés, laktáció, pre- és posztmenopauza.

A nő bizalmatlanná, érzékenyvé, nyafogóssá válik, és nyílt ellenségességet tanúsít. Valódi tüzet szít egy kicsinyes mindennapi konfliktusból. Órákat tölt azzal, hogy ki mennyi vécépapírt költött, ki evett annyi sajtot, ki kerüli folyamatosan a mosogatást stb.

Előfordul, hogy egy nő beleszeret egy médiaférfiba, és nyíltan kezd beszélni érzéseiről, a vele való kapcsolatáról, kitalált történeteket könyvekből, filmekből és tévésorozatokból kivetítve a való életbe. Kikényszeríti magát, találkozókat ajánl, és amikor elutasítást kap, nem veszi komolyan. A valóságtól való elszigeteltség és a megszállottság egyesít minden paranoiás nőt.

Egyik nap az utcán sétáltam szolgálatból, és észrevettem, hogy egy fehérneműs férfi fut utánam. Amikor utolért, azt mondta, hogy banditák üldözik, bár senki sem volt a láthatáron. Tudtam, hogy egy paranoiás emberrel kell játszanunk az ő szabályai szerint, és meghívtam, hogy bújjanak együtt egy építőházba, meggyőzve arról, hogy ott segítenek nekünk. Útközben sikerült csendben mentőt hívnom, és ezzel megmenteni magam és ezt a személyt.

Ha a paranoiás nők gyakrabban koncentrálnak a hétköznapi és szerelmi témákra, akkor a paranoiás férfi viselkedése nagyobb valószínűséggel jelzi az ötlet iránti fanatikus elkötelezettséget. A kivétel a paranoiás és féltékeny emberek.

A férfi dühös párjára és annak ismerőseire, hisz minden férfi, akivel kapcsolatba kerül, szerelmesjelölt, vagy már lefekszik a kedvesével. Az ilyen férfi biztos abban, hogy a felesége nagyon régóta csal, tehát a gyereke nem igazán az övé. Nem nehéz kitalálni, hogy a féltékenység elhanyagolt téveszméi nagyon veszélyesek lehetnek.

A paranoiás ember hisz a saját tehetségében. Verset, zenét, festményeket ír, műveit kitartóan mutatja be a nagyközönségnek. Hirtelen érdeklődni kezd a tudomány valamely összetett területe, például a magfizika, vagy egy teljesen érthetetlen filozófia iránt. Felfedezi szuperképességeit: a telepátia, a gyógyítás, a jövő megjóslása. Idegenekkel és párhuzamos világokkal kommunikál. Gyakran úgy gondolja magát, mint a világ megmentőjét.

A férfi paranoiát jobban kezelik, mint a női paranoiát. Ha betartja orvosa ajánlásait, és nem hagyja abba a gyógyszerek szedését, a terápia sokat segít. De mindenesetre türelmesnek kell lennie: a kezelés hosszú lesz.

Ne hagyja ki

A paranoia terápiáját fekvő- vagy járóbeteg-alapon végzik. Szinte mindig szükség van gyógyszerekre: nyugtatókra, antipszichotikumokra, antidepresszánsokra, amelyeket csak receptre és az összegyűjtött kórtörténet alapján csak orvos ad ki.

Ezenkívül az orvos beszél a pácienssel, hogy megváltoztassa a gondolkodásmódját. Kognitív viselkedési és családterápiát alkalmaznak. A munka egyénileg és csoportosan is történik. A betegek megtanulják kezelni érzelmeiket és racionálisan gondolkodni. Nagyon fontos a szeretteink támogatása és megértése.

Nem lehet száz százalékosan megszabadulni a paranoiás állapottól. Egy ponton a páciens gyanakodni kezd a kezelőorvosra, és megpróbálja kordában tartani gondolatait és tetteit. Amikor ilyen pácienssel érintkezik, az orvosnak olyannak kell lennie, mint egy ékszerész. De ha nem kezelik, a paranoia hosszan tartó depressziót válthat ki, és olyan félelmet válthat ki, amely öngyilkossági gondolatokhoz, vagy akár arra a döntésre készteti a beteget, hogy megelőző csapást indítanak a nem létező ellenségek ellen.