Oroszország | Oroszország költségvetési éve a nyugati médiának – a szovjet társadalom helyre akar állni

600 millió eurót választási propagandafilmekre, tízmilliókat a meghódított ukrán területeken élő fiatalok tartalomgyártására és közösségi média megfigyelésére, százezreket ukrán gyerekek átszállítására a „katonai különleges műveleti területekről”…

Többek között erre is költ idén Oroszország – árulja el az észt Delfin hírügynökség a beérkezett dokumentumokból. A Delfi számos más európai médiával együtt számos, az orosz költségvetést részletező Excel-fájlon ment keresztül.

A dokumentumokban az orosz belpolitikára fordított forrásokat három kategóriába sorolják: elnökválasztás, „információs-ideológiai hadviselés” és „új területek”. A régiók az ukrán Donyeck, Luhansk, Zaporizhzhia és Herson régiókra utalnak, amelyeket 2022 őszén illegálisan annektált Oroszország.

„Először is (a dokumentumok) megerősítik, hogy (a Kreml) hogyan próbálja formálni az egész orosz állam ideológiáját. Másodszor, megmutatják, hogyan csinálják ezt alulról” – mondja a University College London címzetes professzora a dokumentumok fontosságáról a Delphi számára. Mark Galeotti.

Gyakorlatban a dokumentumok a szovjet társadalom visszatérését írják le – mondja valaki, aki ismeri a dokumentumokat Martin Kragha Stockholmi Egyetem Kelet-Európa Tanszékének igazgatóhelyettese.

„Minden, amit ezekben a dokumentumokban látunk, nagyon szovjet” – mondja.

„Ők (az oroszok) e felé haladtak az elmúlt 20 évben, de ezek a (dokumentumok) szerintem messzebbre mennek, mint bármi, amit láttam.”

Az akták egyebek mellett azt részletezik, hogy milyen propagandafilmeket készítenek Oroszországban a Kreml által kívánt választási eredmény elérése érdekében.

A filmeknek kapcsolódniuk kell legalább egy, az adminisztráció által választott témához: a nemzeti érdek és a hagyományos kulturális és társadalmi értékek védelme, az oroszországi életminőség folyamatos javítása, olyan hősök, akik büszkévé tesznek arra, hogy oroszok vagy együtt” vagy „új régiók” projektek.

Az egyik filmben egy fiatal művész nemcsak a donbászi „polgárháború” alakulását nézheti meg, hanem önként jelentkezik a harcra. A 12 részes tévésorozatban, amelyet a kommunista Kelet-Németországról NDK-nak neveztek el, az egész köztársaság sorsa egy szovjet kémön múlik, aki beszivárgott a világ titkosszolgálataiba – aki feltűnően hasonlít. Vlagyimir Putyin – a kezében.

Propaganda a közvetítés és az értelmezés nem a szerzők és a néző felelősségére van bízva. Ezekre 2022-ben egy 15 fős csoportot hoztak létre a termelés ellenőrzésére.

Martin Kragh, a Stockholmi Egyetem munkatársa egy ilyen ellenőrző csoportot a Szovjetunió politikai komisszáraihoz vagy a politrukokhoz hasonlít, akik felügyelték, hogy az állami szervek a kommunista párt irányvonalát hajtsák végre.

Az állami költségvetésből is több tízmilliót irányoztak elő az Oroszország által meghódított ukrán régiókban „tartalomelőállító központok” létrehozására, illetve a régiók lakóinak közösségi oldalainak figyelésére. Ezen túlmenően a költségvetésben szerepel az ukrán műholdak oroszra cseréje, hogy korlátozzák az Ukrajnából érkező információk mennyiségét a meghódított területeken.

Alapok az oroszországi fiatal elit osztály oktatására, a tanárok felügyeletére és közvetlenül Oroszország gyermekügyi biztosára is irányították. Marija Lvova-Belovának „gyermekek kiköltöztetése a katonai különleges művelet megszállási övezetéből”. Tavaly tavasszal a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Putyin és Lvova-Belova ellen ukrán gyerekek kényszerköltöztetése miatt. A bíróság szerint háborús bűnöknek tekinthetők.

A tanárok megfigyelése összefügg egy Putyin által aláírt megállapodással, amely szerint az oktatási minisztériumnak össze kell hangolnia tevékenységét más szövetségi hatóságokkal a szavazók számának növelése és a „legfontosabb jelöltek” támogatása érdekében.

„Mindez annak a hosszú fejlődésnek az eredménye, amelyben Oroszország totalitáriusabb társadalommá válik. Ez már nem tekintélyelvű áldemokrácia. A különbség a tekintélyelvű és a totalitárius rendszer között az, hogy a totalitarizmus nyilvános lojalitást igényel. Már nem elég hallgatni és nem tiltakozni” – mondja Kragh.