„Európa nem kényszerítheti rá minden országra azt a technológiát, amelyet az energetikai átállás céljainak eléréséhez kell használni és a C02 csökkentésével. Tehát a célok rendben vannak, de óvatosnak kell lennünk a megoldásokkal. A megoldások erős társadalmi hatást fejtenek ki, és társadalmi bombák lehetnek. Kevesebb ideológiára és több célkitűzésre van szükségünk az eléréshez, de a megoldások kényszerítése őrület. Nem lehet mindenkinek megmondani, hogyan érheti el őket.” Ezt hangsúlyozta az Eni vezérigazgatója, Claudio Descalzi a Liga politikai képző iskolájában.
„Energiabiztonsági projektre van szükségünk”
„Európa 400 milliárd köbméter gázt fogyaszt. Mind mi, mind Németország a gázunk nagy részét Oroszországból vásároltuk. És más szállító országokat kellett találnunk. A modell gyökeresen megváltozott, Oroszországban olyan volt, mint a boltban vásárolni. Most a beérkező gáz részben a miénk, mert beruházásokat végzünk. Bizonyos senki sem lehet nyugodt az utánpótlást illetően, mert nincs meg az alapanyagunk”.
– Hogy nyugodt legyek – teszi hozzá Descalzi – szükségünk van egy energiabiztonsági és -diverzifikációs projektre, és ezért technológiákra van szükség. Most azonban nyugodtak vagyunk, de mivel az éghajlat nem zord, az észak-európai, amerikai, afrikai és közel-keleti LG leváltotta az orosz gázt, Kína pedig csökkentette a növekedését.”
„Amikor nem rendelkezik elsődleges erőforrással – és még mindig az olaj, a gáz és a szén teszi ki az energiaszükséglet 80%-át –, nincs nyugalom” – húzta alá a vezérigazgató, rámutatva, hogy valójában „az USA békében van, nagy piaca van, nagyobb, mint az EU-é, és exportálnak is; Oroszország nyugodt, Kína nem, de az elmúlt 30 évben diverzifikáción alapuló energiabiztonsági stratégiája volt.”
Mostanra megváltozott a nemzeti modell: „A gáz nagy része a saját tőkénk, és ez egy sokkal robusztusabb rendszer, nagyobb biztonságot ad nekünk. Algéria ad nekünk gázt, mert növeltük a beruházásokat, és ennek a gáznak egy része a miénk” – emlékezett vissza Descalzi.
