MILÁNOS DIVATFOTÓK: Az Emporio Armanitól a Max Maráig a tervezők a következő télre készülnek
Milánó — Ha van egy téma a milánói divathéten, az a gubolás, a görnyedtség, az önmagunk kényelmes ruhába burkolása.
Senki nem emlegeti a földkerekséget hasító háborúkat és politikai megosztottságot, de egyértelmű, hogy ha ezek nincsenek a tervezők fejében, az önvédelemre való törekvés a Zeitgeist tudat alatti része.
Íme néhány kiemelés a 2024–2025-ös őszi-téli időszakra vonatkozó, főként női ruházati előzetesek közül csütörtökön, a milánói divathét második napján:
Kint szakadt az eső. Az Emporio Armani bemutatóteremben a modellek a (ál)hó porában gyönyörködtek, néhányan pedig esernyőkkel a magasban pörögtek a kifutón.
Giorgio Armani azt mondta, hogy mosolyra utasította a modelleket. – És működött! – mondta az újságíróknak a kifutóshow után.
A fiatalos komódoknak szánt Emporio Armani kollekció a móka-szerető könnyelműséget, könnyen viselhető mindennapi megjelenést vetítette előre minden korosztály számára.
A kabátok puhaak voltak, néha rétegesek. Egy nyírókabát nyílt egy vidám, szőrös kendőgallérba. A nadrágok lazán összegyűltek a bokánál. A pöttyös, svájcisapkás költőblúzok romantikus, sőt bohém hangulatot kínáltak. Tüll szoknyák flitteres felsővel párosítva nosztalgikus mozdulattal.
A csillagok álomszerű motívumot adtak a sötét bársonyos megjelenésnek. A kifutón összegyűlt papírhó alatt megcsillantak a záró esti megjelenések, beleértve az áttetsző felsőket és a telt szoknyákat.
„Koherens akartam lenni önmagammal, vagyis hordható ruhákat készíteni” – mondta Armani, „csak egy kis látványossággal”.
A sziluett minden a Max Maránál a következő hideg időjárási szezonban.
Ian Griffiths kreatív igazgató hangulattábláján selyemmackók, Belle Epoque-i ihletésű boule-kabátok és Colette francia regényíró fotói szerepeltek, akinek a szabad stílusa a brit tervező szerint ihlette a kollekció egyszerűségét.
Griffiths az éjkék, fekete és szürke monokróm palettáját választotta, annál is jobb, hogy felismerje az elsöprő boule kabátok gazdag sziluettjét, amelyet az elegáns hátulsó blúz határoz meg, mint egy bomber dzseki, nadrágok és szoknyák, amelyek sarong csomókba sodornak, háromrétegű. részlet a rövid kabátok hátoldalán, kimonó ihletésű ujjak, puha redőzött, széles szárú nadrágok és szárat fedő gyapjú nappali nadrág.
A kötelező kiegészítő egy vékony övvel hordott kötött cummerbund volt, amely minden megjelenésnél meghatározza a derékvonalat. Az estélyi viselet, amelynek praktikussága a hétköznapokra is utal, egy csipetnyi sötét kristálydíszt tartalmazott. A szezon táskája egy nem értelmes kereszttest volt, fém kapcsokkal.
Griffiths elmondta, hogy visszatért az 1910-es és 1920-as évek ihlette „boule, cocoon formákhoz”, amelyekkel először az 1980-as évek közepén kísérletezett az egyetemen.
„Mindig visszatérhetsz valamihez. Ha nem a következő szezonban, talán 40 év múlva visszatérhet hozzá. És minden alkalommal más lesz” – mondta Griffiths a színfalak mögött.
Peter Hawkings a Tom Ford divatház élén egyedül hozza vissza a testhez simuló nadrágokat és a meredek dekoltázsokat.
Második szezonjában kreatív igazgatóként Hawkings tovább finomította a márka szexi kódjait. A szorosan meredező tekintet éppúgy illik hozzá, mint a lányhoz, amelyet egy lariát aranylánc ékesít.
A közös kollekciót sötét testhezálló katonai kabátok nyitották, arany gombokkal díszítve, fegyelmet és szigort sugallva. Alatta a dolgok egy kicsit felforrósodtak.
Nála: A monokróm megjelenéshez hozzátartozott a köldökig nyíló, tapadó kardigános nadrág, az elegáns, hosszú dzsörzé kötött ruhák és az alig látható estélyi ruhák, amelyek teljes egészében csillogó gyöngyökből készültek. A lépcsőzetes, fodros ruhákon bekukucskáltak a hasítékok. A megjelenést természetesen tűsarkúkkal fejezték be.
A férfiruházat egyaránt testhezálló volt, a mellkasig érő bőregyüttesektől a táncparkettre felkészített öltönyökig, amelyek fényes fényűek. Soha nem döntetlen.
