Ingyenesen oldja fel az Editor’s Digest szolgáltatást
Roula Khalaf, az FT szerkesztője kiválasztja kedvenc történeteit ebben a heti hírlevélben.
Abból, ahogy egyes kormányok ezzel foglalkoznak, soha nem hinné, hogy egy olyan világban élünk, ahol a határokon átnyúló kereskedelmet egyre inkább gabonatonnákban mérik. A jövő héten Abu-Dzabiban, a Kereskedelmi Világszervezet nem ígérkező miniszteri találkozója egy ismerős, mégis különös helyzetnek lesz tanúja. A közepes jövedelmű országok egy kis csoportja – India, globális szoftveróriás státusza ellenére, Indonézia és Dél-Afrika – azzal fenyegetőzik, hogy eltörlik a digitálisan nyújtott szolgáltatások határdíjait, amelyeket a megállapodás furcsán „elektronikus átvitelnek” nevez.
India és Dél-Afrika évek óta fenyegetőzött a moratórium megszüntetésével. Emellett azzal fenyegetőztek, hogy blokkolják a digitális kereskedelemről szóló külön tárgyalásokat a között, amelyek szintén bemutatják származásuk 1998-as évjáratát, régies „elektronikus kereskedelem” címmel. Delhi és Pretoria nem is vesz részt a tárgyalásokon, amelyek mindenesetre igen.
Valójában rendkívül praktikusnak tűnik az olyan termékek megadóztatása, mint a videó streaming szolgáltatások, amikor azok áthaladnak az éteren egy képzeletbeli határon. A kérdés azonban azt szemlélteti, hogy a globális adat- és digitális áramlások irányítása messze nem valósítja meg az internetes úttörők liberális álmait.
A digitális szabályok nemcsak a nemzetközi adatáramlásból álló vagy azokra támaszkodó áruk és szolgáltatások kereskedelme miatt fontosak. Magában foglalja a személyes adatok védelmét, a média félretájékoztatását, a technológiai óriások elszámoltathatóságát és más, nagy társadalmi jelentőségű kérdéseket is. De csakúgy, mint a hagyományosabb kereskedelemi formák esetében, az országok határzárakat emelnek, fenntartják a feloldhatatlan szabályozási különbségeket, és a kérdést más viták túszává teszik.
Az elektronikus átviteli moratóriumot fenyegető országok közül Indonézia az egyetlen, amely komoly azonnali szándékkal próbálkozik határintézkedések bevezetésével. A javaslatok miatt aggódó multinacionális cégek abban reménykednek, hogy Indonézia inkább a digitális áruk és szolgáltatások fogyasztására fog összpontosítani – amit már most is több száz vállalatra vet ki, köztük a TikTok-ot, a Facebookot, a Disney-t és az Alibabát. Az IMF a közelmúltban mérlegelt a digitális termékek áfa-emelése mellett.
Ezzel szemben India álláspontját széles körben taktikainak tekintik. Gyakran azzal fenyegetőzött, hogy véget vet a moratóriumnak, hogy befolyást szerezzen más WTO-kérdésekben, például a gazdálkodóinak támogatására irányuló hosszú távú kampányában, a gabonapufferkészletek felépítése érdekében. Bizarr az az ötlet, hogy egy 21. századi ipart túszul ejtsünk egy 19. században, de megvan. Korábban más országok nagyrészt megadták Indiának, amit akart a nyugodt élet érdekében. Egyelőre nem világos, hogy a jövő héten is megteszik-e ezt.
Természetesen más országokban is vannak olyan sajátosságok, amelyek hátráltatják az ésszerű szabályozással keretezett nyílt digitális kereskedelem előmozdítását. Az Európai Bíróság többszöri, a magánélet védelmével kapcsolatos ítéleteinek köszönhetően Brüsszelt lényegében megtiltották abban, hogy széles körű és kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat tegyen az adatok szabad nemzetközi áramlásának lehetővé tételére a kereskedelmi ügyletekben.
Brüsszel legalább sokat gondolkodott és szabályozott a személyes adatok (Általános Adatvédelmi Rendelet), a verseny és az átláthatóság a digitális kereskedelemben (digitális piacokról szóló törvény és digitális szolgáltatásokról szóló törvény) és legutóbb a mesterséges intelligencia területén. Ezek az erőfeszítések, különösen a GDPR, részben mintaként szolgáltak máshol. De nem tökéletesek: különösen a DMA hitelesen érvényesülhet, ha nem bizonyíthatóan a szándéka.
Nem segíti a szabályozási biztonságot, hogy szövetségi szinten az Egyesült Államok messze le van maradva az adatvédelmi és mesterséges intelligencia szabályainak megalkotásában, vagyis az EU-hoz tartozik. Sőt, a Biden-adminisztráció a közelmúltban létrehozta és megfordította a hagyományos amerikai támogatást a nemzetközi adatáramlás kezelésére a kereskedelmi ügyletekben. Megvan az új pozíciója, de az Egyesült Államok feszültsége annyira hirtelen volt, hogy fel kellett hagynia saját tárgyalási pozíciójával az Indo-Pacific Economic Framework (IPEF) ázsiai-csendes-óceáni országokkal folytatott tárgyalásaiban, amelyek jelenleg határozatlan időre elakadtak. .
Mindeközben Kína továbbra is egyre invazívabb törvényeket hoz a személyes adatokkal és a kémkedéssel kapcsolatban, és razziákat hajt végre több külföldi vállalat ellen. Ez a légkör számos multinacionális vállalatot vezetett a vállalat többi részéből.
Becsületükre legyen mondva, hogy néhány kisebb ország, köztük Új-Zéland, Szingapúr és Chile, amelyek létrehoztak egy , olyan rendszert próbálnak kialakítani, amely egyensúlyban tartja az adatok szabad áramlását a személyes adatok védelmével. De a modelljüket még nem találták meg a nagy népszerűségnek.
Az, hogy mi történik az elektronikus továbbításra vonatkozó moratóriummal a jövő héten, a politikai megítélés, nem pedig a racionális döntéshozatal körébe tartozik. A digitális és adatkereskedelem területén a kiszámíthatatlan és önpusztító politika mértéke aggasztó. Lehet, hogy túl sokat kér a WTO-folyamatoktól ahhoz, hogy elvárja tőlük a javítást. Amíg azonban nincs koherencia és összehangolás a politikában, az adatok és a digitális szolgáltatások globális piaca bizonytalan és széttöredezett marad.
