A K-pop univerzumát alternatív dimenziókra bővíti, és az eredmények vagy fenomenálisak, vagy hátborzongatóak. Az Aespa 2020-ban debütált, és összesen nyolc taggal fedezte fel a metaverzumot – négy valódi taggal és négy megfelelő avatárral a virtuális dimenzióban.
Bár felhagytak a koncepcióval, az meglehetősen forradalmi volt.
Ez a koncepció most a következő szintre emelkedik az első teljesen virtuális fiúbandával, a Plvae-vel, amely 2023. március 12-én debütált az Asterum című kislemezével.
Eunho, a fő rapper nem csak virtuális karizmájával tűnt ki, hanem egy olyan vitáról is, amely olyan valóságos, amennyire csak lehet. Az izgalom és a szkepticizmus keverékével a rajongók és a kritikusok is elgondolkodtak: Hogyan tud egy virtuális bálvány eligazodni egy olyan múlt buktatói között, amely nem virtuális?
A PLAVE nem a te bejáratott fiúbandád. Az a küldetés, hogy a játékot és az álmokat egy új zenei világba vegyítsék, debütálásuk a K-pop formula új felfogását ígérte.
A számítógéppel generált személyiségek és csúcstechnológiás előadások mögött azonban az avatarok mögött rejlő igazi tehetségek magukban hordozzák a saját történeteiket, kihívásaikat és – amint azt nemrégiben felfedeztük – vitákat.
Plave rapperének, Eunhonak a múltbeli szövegei vihart kavartak, megkérdőjelezve a határt a virtuális művésziség és a valós felelősségvállalás között. A netezők kirívó nőgyűlölet miatt kritizálták a dalszövegeket, és azért, mert nincs sok értelme. Egy másik esetben a dalszövegek egy része nőket ábrázolt, akiket üldözők zaklatnak.
Az Avatar mögött: Eunho lírai labirintusa
Eunho underground rapper múltjának feltárása ellentmondásos szövegekkel a virtuális bálványimádás összetettségére hívta fel a figyelmet. A rajongók megdöbbentek, amikor a mixtape dalai megjelentek, bemutatva Eunho egyik oldalát, amely ütközött a PLAVE csiszolt, progresszív arculatával.
A „B**ch” című dal olyan szövegeket tartalmazott, amelyeket sokan nőgyűlölőnek ítéltek, ami vitát váltott ki a művészek korábbi munkáiért való felelősségéről, különösen a K-Pop folyamatosan fejlődő táján.
„Magas orr és ökölnyi arc
Az a hamis mosoly, profi a színlelésben
Te egy úgynevezett b**ch b**ch b**ch vagy
Bárki megmondhatja, hogy ab**ch b**ch b**ch vagy
Magas sarkú és az a karcsú testvonal
felemelt álla, olyan elegáns
Fizesd a saját ételedért te b**ch b**ch b**ch
Hozz nekem egy üveg Febreze-t, te büdös a szójababtészta, te őrült köcsög.”
Ez a koreai dalszöveg lefordított változata. Mit gondolsz? Fogadja el benyomását az alábbi megjegyzések részben.
Eunho gyors és bocsánatkérő válasza volt a vitára. Állította, „A dalszövegeim, amelyeket fiatalabb koromban írtam, kitaláltak voltak, és nem tükrözik a jelenlegi értékeimet.” Ez a bocsánatkérés azonban szélesebb körű beszélgetést nyitott a művészet természetéről, a fikcióról és arról, hogy a művészek milyen személyiségeket alkalmaznak munkáik során.
A PLAVE ügynöksége, a VLAST is mérlegelt, hangsúlyozva a magánélet megsértésével és a rágalmazással szembeni álláspontjukat, utalva a művész alkotói szabadsága és a nyilvános elszámoltathatóság közötti kényes egyensúlyra.
Az Eunhóval történt incidens kérdéseket vet fel a virtuális bálványok kilétével és magánéletével kapcsolatban. Míg egyesek a teljes átláthatóság mellett érvelnek, mások a védőfátyol szükségességét emelik ki, különösen azokban az esetekben, amikor a művész virtuális személyisége lehetővé teszi számukra, hogy olyan témákat és narratívákat fedezzenek fel, amelyek esetleg nem egyeznek személyes meggyőződésükkel vagy múltjukkal.
Sőt, a vita vitákat váltott ki a rajongók és a kritikusok körében a virtuális bálványok K-pop iparban betöltött következményeiről.
Azzal, hogy a PLAVE tagjai mind az éneket, mind a koreográfiát előadják, a csoport megmutatta, hogy virtuális létezésük középpontjában a tehetség és az emberi erőfeszítés áll. Mégis, ahogy Eunho esete is mutatja, a határvonal a művész és az avatár között néha kellemetlenül vékonyodhat.
Miközben a PLAVE a következő minialbumuk megjelenésére készül, az Eunho dalszövegei körül zajló beszélgetés emlékeztet azokra a fejlődő kihívásokra, amelyekkel a művészek szembesülnek a digitális korszakban. Felveti a kérdést: hogyan tudnak az Eunhohoz hasonló virtuális bálványok eligazodni múltjukban és jelenükben egy olyan világban, amely folyamatosan elmossa a határvonalat a valóság és a virtualitás között?
Mennyire befolyásolja egy művész múltja a művészetéről alkotott felfogásunkat? Valóban el tudják választani a virtuális bálványok digitális személyiségüket a valós történetüktől? Hol húzzuk meg a határvonalat a művészet élvezete és a művészek múltbeli tetteikért való felelősségre vonása között?
Ezek a kérdések arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk kapcsolatunkat a virtuális hírességekkel, és mélyebb párbeszédre hívnak bennünket az identitás, a művészet és a megváltás természetéről a digitális korban.
Ossza meg gondolatait az alábbi megjegyzések részben.