Ha egészséges akarsz lenni, van egy dolog, amit ma nem szabad megtenned: a népi hiedelmek karácsony harmadik napjára

Szent István a szerb nép körében nagy tiszteletnek örvendő szent, életének és munkásságának több mint ötven ortodox temploma van szentelve.

Stefan főesperesre évente négyszer emlékezik meg az egyház.

E szent ünnepéhez sok népszokás kötődik.

Ezek egyike, hogy ezen a napon a szalmát kiviszik a házból, amely jelképesen az asztal alatt állt karácsony első két napjában. A szalmát nem dobják ki, mert hisznek gyümölcstermő erejében, hanem faágakra, méhkasokra, állat- és baromfiállományra, valamint szőlőültetvényekre helyezik a jobb termés és fejlődés érdekében. Úgy gondolják, hogy a karácsonyi szalma megvédi a gyümölcsöt és a gyümölcsöst a jégesőtől.

Az a szokás, hogy a nők csendben szalmát gyűjtenek, nehogy a karácsony hallható legyen. A seprűt, amellyel a szalmát tisztítják, év közben nem használják, hanem egészségügyi okokból megtartják.

A Szent István-napi ünnepi tortát az ünnep előtti napon összegyúrják, és madár, gabona, szőlő, hordó, könyv alakú tésztafigurákkal díszítik… Aszalt gyümölcsökkel, dióval, mézzel, aszalt gyümölcsökkel, dióval, alma és narancs.

Szent István dicsőségét tréfásan fösvények és cicik fémjelzik, mert a karácsonyi ünnepség után nem sokat ehetnek-ihatnak a vendégek.

Zsíros asztallal készül, hacsak nem szerdára vagy péntekre esik, ilyenkor nagyböjti lakoma.

Tekintettel arra, hogy január 9-e karácsony harmadik napja, az emberekkel való találkozáskor hagyományos karácsonyi köszöntéssel köszöntik egymást, kezet fognak és csókolnak.

Szent István volt a Nemanjić-dinasztia keresztelési dicsősége és a család összes uralkodójának védőszentje.

Az ő képe az uralkodó pecsétjének hátoldalán és az érmék alján is szerepelt. Ez még egy ok volt arra, hogy a Nemanjić-dinasztia királyai a Stefan nevet adják a nevükhöz.