Németországot évekig a stabilitás és kiszámíthatóság sziklájaként tekintették az EU-ban. Napjainkban partnerei azon töprengenek, hogy Berlin milyen görbelabdát dob majd nekik legközelebb.
A múlt héten a kormány megrázkódtatásokat küldött Brüsszelbe azzal, hogy visszavonta egy olyan jogszabály támogatását, amelyről régóta úgy tűnt, hogy támogatja: az EU új ellátási láncról szóló törvényét.
A szóváltás ékes példája volt annak, hogy a káosz Olaf Scholz kancellár szociáldemokraták, zöldek és liberálisok rakoncátlan koalíciójában megzavarja az EU döntéshozatalát – ezt még a magas rangú német tisztviselők is kénytelenek voltak elismerni.
„Az a tény, hogy Németország az utolsó pillanatban tartózkodik az ellátási láncról szóló törvény kapcsán, annak ellenére, hogy beleegyezik [it] Korábban rontja partnerünk megbízhatóságát és súlyunkat Európában” – mondta Annalena Baerbock külügyminiszter, zöld politikus.
Német diplomaták és uniós törvényhozók attól tartanak, hogy Berlin viselkedése ellenségeskedést szít más fővárosokban. „Látható, hogy nő a neheztelés” – mondta René Repasi, Scholz szociáldemokrata pártjának német EP-képviselője. „Olyan helyzethez vezet, amikor a brüsszeliek kételkedni kezdenek abban, hogy számíthatnak-e Németországra. Az alapvető bizalom megsemmisült.”
A mérföldkőnek számító törvény – az úgynevezett Vállalati Fenntarthatósági Átvilágítási Irányelv – megköveteli a vállalatoktól, hogy szűrjék át ellátási láncaikat a környezeti és emberi jogi visszaélések miatt. Ez a blokk egyik legambiciózusabb kísérlete, hogy megpróbálja emelni a színvonalat az EU-n kívüli országokban, valamint saját tagállamaiban.
Múlt pénteken az uniós nagykövetek jóváhagyták azt a törvénytervezetet, amelyről az Európai Parlament és a tagállamok már tárgyaltak és megállapodtak. Az utolsó pillanatban azonban Németország kijelentette, hogy tartózkodik a szavazástól, mert a liberális Szabad Demokraták (FDP) hirtelen bejelentették, hogy ellenzik azt.
„Nem akarjuk túlterhelni a vállalatokat” – mondta Lukas Köhler, a német parlament FDP-csoportjának helyettes vezetője. „Úgy gondolom, hogy recesszió idején, amikor valóban nagy gondjaink vannak, nem tudunk beleegyezni egy olyan törvénybe, amely nagymértékben kiterjeszti a vállalatok kötelezettségeit.”
A beavatkozás keserű szakadékot nyitott egyrészt az FDP, másrészt az SPD és a Zöldek között, amelyek mindketten teljes mértékben támogatták az irányelvet. A vitát azonban a heves belső tárgyalások ellenére sem sikerült feloldani, vagyis a német nagykövetnek tartózkodnia kellett.
Az ügyben jártas tisztviselők és törvényhozók szerint számos más ország, köztük Olaszország, Bulgária és Ausztria követte a példát, és jelezte, hogy tartózkodni fognak vagy ellene szavaznak. Emiatt a törvény bizonytalanná vált, a szavazást a héten többször is elhalasztották, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a júniusi, uniós szintű választások utánra tolják.
Visszatérve Németországba, az FDP meggondolása drámai pillanatban történt a párt számára, a támogatottsági besorolása mélyponton van, és kevés jelét mutatja a fellendülésnek.
Amióta 2021-ben bekerült Scholz kormányába, az FDP számos regionális választási vereséget szenvedett el, elvesztette parlamenti képviseletét Bajorországban és Alsó-Szászországban, és kimaradt a kormánykoalíciókból Észak-Rajna-Vesztfáliában és Schleswig-Holsteinben.
A szakértők szerint ez magyarázza, hogy hajlandó állást foglalni a hagyományos szavazói számára kulcsfontosságúnak tartott kérdésekben, különösen az üzleti szférában – még berlini és brüsszeli partnerei elkeserítése árán is.
„Az FDP mindig növelni akarja profilját, és ezt most még inkább megteszi, válaszul rossz közvélemény-kutatási eredményeire és rossz választási eredményeire” – mondta Uwe Jun, a Trieri Egyetem politológusa. Elmondta, hogy a párt világossá tette koalíciós partnerei számára, hogy nem elégedett az ellátási lánc törvénnyel, de „egyszerûen nem tágítanak. Ezért úgy érezte, nyilvánosságra kell hoznia.”
Nem ez az első alkalom, hogy az FDP beavatkozása felpörgeti az üzletet Brüsszelben. Tavaly februárban arra kényszerítette Scholz kormányát, hogy vonja vissza az új törvény támogatását, amely betiltja a belső égésű motorok használatát az új autókban 2035 után.
Emiatt a nehéz tehergépjárművek kibocsátásának csökkentését célzó szabályozásról szóló zárószavazás is elhalasztotta a hónap elején. Mindkét utolsó pillanatban történt lépés azt eredményezte, hogy Brüsszel mindkét rendeletben mentességet adott bizonyos szén-dioxid-semleges üzemanyagokra.
Az FDP ellenezte azt a tervet is, hogy az egész EU-ban 10 000 eurós felső határt vezessenek be a készpénzes fizetésekre, hogy megnehezítsék a bűnözők pénzmosását.
Angela Merkel kancellár idején Németország is időnként tartózkodott a döntő fontosságú szavazásokon, ha a berlini koalíciós partnerek nem tudtak megegyezni a „német szavazás” néven ismertté vált közös álláspontban.
Scholz kormánya azonban új megközelítést ígérve került hatalomra. „A kormány gondoskodni fog arról, hogy Németország egységes frontot mutasson be az európai partnerekkel és intézményekkel való kapcsolataiban” – írja a három párt koalíciós szerződésében.
Ehelyett a helyzet tovább romlott a Merkel által egykor vezette ellenzéki kereszténydemokraták (CDU) szerint. Christoph Ploß, a CDU képviselője elmondta, hogy a liberálisok most már rutinszerűen kifogásolják azokat a törvényeket, amelyek már „hármas egyeztetésen” mentek keresztül az EU kormányai, a parlament és a bizottság között.
„Látjuk, hogy Németország visszavonja a jogalkotási csomagokat. . . amelynek áthaladásának formalitásnak kell lennie – mondta. „Ez valóban rontja Németország hírnevét. A többi EU-tagállam csak csóválja a fejét hitetlenkedve.”
Berlinben sokan tartanak a jó hírnéven túlmutató következményektől. Repasi, a szociáldemokrata EP-képviselő azt mondta, hogy amikor Németország tartózkodott, az megerősítette Franciaország tárgyalási pozícióját, gyakran Berlin rovására.
„Számomra az a nagy gond, hogy az emberek körbejárják Németországot, és többséget alkotnak. Ez azt jelenti, hogy egyre több francia álláspont lesz elfoglalva, mert a tárgyaló felek úgy gondolják: legalább Franciaország támogatni fogja, és biztosítani fogja a minősített többséget.”
Az ellátási láncról szóló törvény jó példa – mondta. Ott Franciaország ragaszkodott – és megnyerte – a pénzintézetek kivágását, amelyet Németország nem támogatott.
Repasi szerint az FDP kifogásolhatja az EU új „platformmunkára” vonatkozó szabályait is, amelyek célja a koncertgazdaságban dolgozók munkakörülményeinek javítása.
Az uniós diplomaták attól tartanak, hogy a német liberálisok is beavatkozhatnak a levegőminőségre és a csomagolási hulladékra vonatkozó új szabályokba, amelyek a brüsszeli döntéshozatali folyamat hasonló szakaszában vannak. Itt egy német tartózkodás kritikus hatással lehet a blokk környezetvédelmi céljaira, mondják.
Az egyik uniós diplomata szerint az „igazi méreg” az volt, hogy az országok már nem érezték jól magukat a kompromisszumos megállapodások tárgyalásában a németekkel, mert attól féltek, hogy az utolsó pillanatban megfordulnak.
„A megbízhatatlanság az igazi kényes probléma, és aláássa a németekbe vetett bizalmat.”
