Büntetéssel a szülő azt éreztetheti a gyerekével, hogy buta és rossz. Ezt követően elkezd ennek megfelelően viselkedni. Judita Malík pszichológus, a Gyermekpszichológiai és Kórpszichológiai Kutatóintézet munkatársa ezt nyilatkozta a TASR-nak, mondván, hogy a büntetés a jövőbeli kapcsolatokat is befolyásolhatja.
„A gyerekek nem érzékelik a büntetést mechanizmusként – megérdemeltem, mert tettem valamit. Érzékelnek egy mintát – megérdemeltem, mert rossz vagyok, méltatlan a szerelemre.” – jelentette ki a pszichológus. Szerinte ennek az is lehet a következménye a gyerekek megtanulnak jobban félni vagy szégyellni.
Ahogy közeledett, a szülő bemutatja fontos kapcsolattartó személy, amely megadja a gyermeknek a világát hatalmas érzelmi csomag és az otthon „melege”. A legtöbb esetben ez szeretet, megértés, bátorítás vagy segítség. Elmondása szerint, amikor úgy dönt, hogy megüti a gyereket, hatalmas sokk, csalódás, félelem, szorongás éri.
„Minden további büntetéssel elveszítem az önbizalmam azt, hogy ki vagyok valójában, milyen vagyok. Amikor a testi büntetés folytatódik, olyan, mintha azt a képet adnánk a gyereknek, hogy az erőszak és a szerelem összefügg egymással. Akkor ne csodálkozzunk, hogyan fog kinézni társakkal vagy partnerekkel való kapcsolatokban” – mutatott rá Malík.
Említett olyan szülői kifejezéseket is, mint pl „Anyu szomorú érted, mert nem etted meg az összes levest”. Ekkor a pszichológus szerint a szülő saját magát helyezi gyermeke áldozatának helyzetébe, bűntudatot ró rá, és így mindenért őt okolja. „Később a kapcsolatokban és az életben nem az alapján választ majd, hogy mit akar és mire van szüksége. Ellenkezőleg, arra fog koncentrálni, hogy a környezetnek mit kell hallania tőlük, és ehhez alkalmazkodik.” ő hozzáadta.