Síelés | Tuomas és Jaska Espoo-tól Keravaig és vissza síeltek – ez óriási 200 kilométer és 29 óra munka volt

A téli sportok paradicsoma egy síeseménye, amelyre a hétvégén hatodik alkalommal került sor. A fővárosi régió saját kezdeményezésű síelési kihívásáról van szó, amely kihasználja a környék kiváló pályahálózatát.

Két kiindulópont van: Kerava és Espoo Kivenlahti. Száz kilométernyi utazás halmozódik fel egy irányba. Idén mintegy 500 síelő vállalta a kihívást. A rádiós személyiség, aki a Primus projekt motorja volt Mikko „Peltsi” Peltola saját pálya- és pályahelyzeti szemlét már csütörtökön elvégezte. A többiek a pályán síelnek a Szo-V tengelyen.

Helsinki Tuomas Lindholm már három éve részt vett az eseményen. Ezúttal nem elégedett meg a megszokottal, hanem megduplázta a távot.

„Amikor felkértek, hogy csatlakozzam, azt mondtam, hogy én nem tenném ugyanezt. Ezért úgy döntöttünk, hogy oda-vissza síelünk” – mondja Lindholm.

Egy espoói személyt kapott síelőtársául Jaska Sainion.

Így a duó szombat délelőtt 10 órakor indult Kivenlahtiból, és 29 órával később tért vissza ugyanoda. Az első 120 kilométer is benne volt Tuomas Pasanenakinek középen kellett hagynia a projektet.

„A tényleges síelés pontosan 24 óra volt” – mondja Lindholm.

Ők ketten a kiindulóponttól Oittaa felé vették az irányt, ahonnan Kalajärvi és Petikon keresztül az út a helsinki Paloheinába folytatódott.

„Aztán az otthonom közeléből Oulunkylába mentünk, ahonnan Hakunila felé vettük az irányt” – meséli Lindholm az útvonalat.

Hakunilától Keravaig körülbelül 15 kilométerre van. A száz kilométert nem sokkal éjfél előtt teljesítették. A síelő hősöknek nagy szükségük volt többletenergiára. Sajnos kevés étkezési hely volt.

„Az egyetlen hely, amely nyitva volt, a Keravan’s McDonald’s volt” – mondja Lindholm.

„

Az út legveszélyesebb része az lett volna, hogy a keravai „Mäki”-en túrót kapunk.

Ott étkezhettek és megszáríthatták a ruhákat. A „Mäkkäri”-ben a síelőket megakadt a többi vásárló szeme.

„Az éjszaka közepén a vendégek részegek voltak az éttermekből. Csodálkoztak a nyüzsgésünkön” – nevet Lindholm.

– Az utazás legveszélyesebb része az lett volna, ha elakadunk a kerava „Mäki”-n.

Visszaút nehéz volt, mert éjszaka 15 fok felett volt a hőmérséklet és az erős szél is megtette a maga lökését.

A legrosszabb hely Paloheinát érte, amikor 150 kilométert tettek meg.

– A pálya szoros volt, a sílécek pedig nem tudtak mozdulni – emlékszik vissza Lindholm.

A duó azonban a végéig kitartott.

A sícipő nyomai még mindig láthatók a testen.

„Az ujjak, a lábujjak és az ajkak megdagadtak, és a hátizsák hátán nyomok voltak” – számol be Lindholm.

41 éves kétgyermekes apa, egy informatikai cégnél vezérigazgatóként dolgozik.

Lindholm sokféle sportot űz, és rendszeresen részt vesz különféle állóképességi eseményeken. Lindholm csak 30 évesen kezdett el síelni.

„Eddig a legkeményebb próbatétel a tavaly nyári, észtországi, teljes távolságú tereptriatlon volt. Ott a 180 kilométeres kerékpáros szakaszt mountain bike-on, nehéz terepen teljesítették.”

Következő állóképességi tesztet már terveznek.

„Jövő nyáron a terv az, hogy részt vegyen egy száz mérföldes (160 km-es) túrafutáson Ylläsben és Pallastunture-ban.”

Lappföldön csodálatos tájak vannak, de Lindholm szabadon dicséri a saját régiójában rejlő szabadtéri lehetőségeket.

– A fővárosi régióban városi környezetben, igazán jó pályákon lehet síelni, ami világviszonylatban is kivételes.