Ingyenesen oldja fel az Editor’s Digest szolgáltatást
Roula Khalaf, az FT szerkesztője kiválasztja kedvenc történeteit ebben a heti hírlevélben.
A kínai gazdaság 5,2 százalékkal nőtt tavaly a hivatalos statisztikák szerint. De az üzleti életben dolgozók közül sokan valószínűleg nem így érezték a Peking és más nagyvárosok utcáin található bizonyítékok alapján.
Az éttermek nem voltak elfoglaltak, az üzletek üresek voltak, és széles körben elterjedt híradások szerint az ingatlanárak a hivatalos számokat meghaladó mértékben estek. A Rhodium Group, egy kutatócég decemberben azzal érvelt, hogy a legtöbb gazdasági mutató 2023-ban a tényleges növekedés több mint 1,5 százalék volt. Voltak fényes foltok, például az elektromos járművek gyártása, de ezek nem tudták ellensúlyozni az „általános rosszullétet”.
Az üzleti szféra számára globális terjeszkedési terveikben fontos kérdéssé vált, hogy az ilyen becslések és a hivatalos adatok közötti különbségek arra vonatkoznak, hogy a világ második legnagyobb gazdasága milyen gyorsan tud idén és azt követően növekedni. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara Kínában éves felmérése szerint a tagok körében a tavalyihoz képest némileg növelni kívánják az idei befektetéseiket az országban. E csoport valamivel több mint egynegyede számára fontos tényező volt a 2024-es gyorsabb gazdasági növekedésre vonatkozó várakozás.
A növekedés mérésének kérdése azonban egyre inkább átpolitizálódik, mivel Peking igyekszik elterelni a narratívát azoktól a kritikáktól, amelyek szerint növekedési modellje túlságosan az állami befektetésektől, nem pedig a fogyasztástól függ.
A Kínáról szóló, pénteken kiadott éves jelentésében az IMF kijelentette, hogy az ország tavalyi világjárvány utáni fellendülése „visszafogott”, mivel az ingatlanpiac, valamint a gyenge export és befektetések nehezítették a növekedést. 2024-re is lassabb növekedést jósol.
Ez felháborodott választ váltott ki a kínai tisztviselőkből. Az IMF munkatársainak „megfelelőbb előrejelzést” kell adniuk, hogy segítsenek Kínának „stabilizálni” a bizalmat „belföldön és külföldön” – áll Zhengxin Zhang, az IMF kínai ügyvezető igazgatója nyilatkozatában, amely az IMF jelentését kísérte.
Szóval kinek van igaza? Peking hivatalos, 2023-as bruttó hazai növekedési mutatója éves szinten 5,2 százalék, a 2020-as és 2022-es pandémiás év figyelmen kívül hagyása nélkül. Ez azonban még mindig jelentős egy nagy és kifinomult kínai gazdasághoz képest.
Kína esetében azonban az a probléma, hogy a fellendülés várhatóan erőteljesebb lesz 2022-től – egy olyan évtől, amikor a Covid-zárlatok és a merev utazási korlátozások sújtották a szolgáltató iparágakat és az ellátási láncokat, és elmélyítették az ingatlanszektor lassulását.
Míg 2023 első negyedévében a növekedés erőteljes volt, az év előrehaladtával egyre nagyobb állami támogatást igényelt. 2023-ban a növekedés nagy részét a fogyasztás tette ki, amelyet a bezárások következtében felszabaduló kereslet felszabadított. A fogyasztói bizalom azonban az év vége felé jóval a pandémia előtti szint alatt maradt – közölte az IMF. Becslések szerint a nettó közvetlen külföldi befektetések is csökkentek 2022-től.
Az alacsonyabb üzleti és piaci bizalom tükröződött a tőkepiacokon. A kínai CSI 300 tőzsdeindex idén 5,5 százalékot veszített, ami 2023-ban zuhant. A benchmark 45 százalékot esett 2021-hez képest. Az AmCham China felmérése pedig azt mutatta, hogy noha tagjainak jövedelmezősége javult 2022-től, a legtöbb vállalat nullszaldós vagy veszteséges volt, ami még kevésbé erőteljes növekedésre utal.
Peking ragaszkodik ahhoz, hogy minden a tervek szerint haladjon. Mégis belföldön a gazdasággal kapcsolatban, elmélyítve a régóta fennálló szkepticizmust a hivatalos adatok pontosságával kapcsolatban.
Egyes közgazdászok úgy vélik, hogy amikor a reál-GDP-növekedést nominális adatokból számítják ki, Peking, a gazdaság legszélesebb mutatója, eléri a kitűzött célokat. „Egyes becslések szerint a hivatalos kínai adatok mintegy 20 százalékkal túlértékelik a GDP-t” – írta decemberben az Oxford Economics.
2024-re az IMF 4,6 százalékos növekedést, majd 2028-ra körülbelül 3,5 százalékos növekedést prognosztizál a „gyenge termelékenység és az öregedés” miatt. Ezek az előrejelzések nagyjából megfelelnek a piaci várakozásoknak. Az Oxford Economics előrejelzése szerint a növekedés 2030-ra körülbelül 3,5 százalékra, 2040-re pedig mindössze 2 százalékra esik vissza, ami valószínűleg késlelteti azt a napot, amikor Kína gazdasága méretét tekintve közeledik az Egyesült Államokhoz.
A kínai Zhang azt válaszolta, hogy az országnak még mindig sok növekedési hajtóereje van – a lakosság öregszik, de iskolázottabb, az urbanizációnak több tere van a növekedésre, Peking pedig tudományba és technológiába fektet be. „Kína továbbra is a globális gazdasági növekedés létfontosságú motorja lesz” – hangoztatta Zhang. A globális tanácstermek abban reménykednek, hogy igaza van. A léc azonban egyre emelkedik Kína előtt, hogy bizonyítson.
joseph.leahy@ft.com
