Sbemutatja, hogyan építhet ki bizalmat önmagadba, a kapcsolatokba és a munkába. Mik az akadályok? Győzd le őket, hogy új hozzáállást találj
A bizalomépítés fontossága
Mi akadályozza meg bízni? Ez egy alábecsült kérdés, de valójában ez egy kötelező lépés: mit kell majd lesni a legrejtettebb félelmek között…és menj tovább. Legalább kétféleképpen lehet tekinteni a bizalomra. Az egyik az, hogy hogyan vélekedünk a dolgokról és az elvárásainkról, a másik pedig az a hozzáállás, amellyel szembenézünk az élettel: magabiztosságunk, ettől függetlenül. De hogyan táplálod a bizalmat?
Hajlamosak vagyunk a problémákat boldogságunk akadályainak tekinteni, amelyek kívülről, meglepetésből fakadnak. Gyakran inkább a „kintre” koncentrálunk, nem pedig arra, hogy „belül” vagyunk. Ha mérlegelni kezdenénk Egy másik nézőpont? Próbálj meg átgondolni, hogy mit vagy hajlandó elfogadni, és milyen lehetőségeket zár ki eleve az elméd. Ezen az árnyalt és ambivalens területen, félúton a valóság és a lehetséges vagy lehetetlen között, bizalmunk gyökeret ereszt: táplálásához mozgásra van szükségünk.
Kezdj el bízni a testedben
„Attól félünk, hogy ha felhagynánk önmagunk irányításával, tökéletlenségünk nyomasztana. Nem engedjük meg magunknak, hogy megvizsgáljuk, szükségesek-e ezek a félelmek. A belső és külső világ pedig megfagy és statikus lesz. Tényleg kötelező a harc?”
Olga Chiaia
Olga Chiaia, pszichoterapeuta és szerző, „kísérleteiben, hogy megtanuljon bízni” (“Bízzanak leckéket a bizalmatlanoknak”, Feltrinelli) arra invit bennünket, hogy gondolkodjunk el a tengerbe merülés élményéről. Amikor elhagyjuk magunkat a vízhez, a tömeg támogat és bölcsőben tart bennünket. A hullámok mozgása löki testünket. Azok, akik félnek a víztől, nagy mennyiségű energiát és oxigént költenek el zihálva és csapkodva. Szorongáshoz és erőfeszítéshez fullad, az izmok összehúzódnak, a lábak lesüllyednek. Pedig a felszínen maradás mindenekelőtt egy mentális fáradtság: „olyan nehéznek érezzük magunkat, hogy LEHETETLEN lebegni”, de ez csak egy a megtévesztő üzenetek közül, amiről az elme meggyőzhet bennünket.
Most állj meg egy pillanatra és gondolj a testedre. Még ha nehéz pillanaton vagy pánik pillanatán is átesik, a szíve továbbra is dobog. Lélegzettelen vagy szinte észrevehetetlen, a légzésed áthalad rajtad. Mindig, mindig ez történik. Még akkor is, ha abbahagyja az odafigyelést. Kicsit olyan amikor megbotlunk valamiben: amikor hirtelen változással szembesülünk, akkor aktiválódik bennünk valami, ami képes alkalmazkodni a helyzethez, és ez egy olyan mechanizmus, aminek tudatos szinten nem vagyunk tudatában. Ez kívül esik az irányításunkon… mégis működik. Talán meg kellene tanulnunk jobban bízni a testünkben?
Félelem: a bizalom akadálya
„Meg kell tanulnunk eséssel járni. Nézd a gyerekeket: még soha nem láttam olyat, aki azonnal járni tudott„
Ajahn Sumedho, szerzetes
Mi a különbség aközött, aki most vagyunk, és a gyermek között, aki egykor voltunk? A félelem faktor ez a hiányzó darabok egyike: a létezés kezdetén nem volt bizalmatlanság, elvárás vagy ítélkezés. ez a növekedés egyik első tapasztalata, amelyet életünk során tapasztalhatunk. Ha gondolnunk kellene a minket körülvevő lehetséges veszélyekre, egy lépést sem tennénk. Ehelyett először mászva, majd bármibe kapaszkodva sikerül felemelnünk magunkat, elesünk, elkapjuk bizonytalanságunk mértéke. Próbáljuk meg újra, amíg meg nem szokjuk állj egyedül és támogatjuk magunkat, dacolva a gravitációval.
Mindannyiunkban ijesztő életerő áramlik, amely a legsötétebb időkben is fenntart bennünket. Még ha nem is érezzük az erőnket, továbbra is ellenállunk: ezerszer túléltük magunkat. De az évek során éreztük a fájdalom, a szomorúság, a csalódás, az elhagyatottság, a gyász keserűségét is. Ezen sebek mindegyike nyomon követhető jel a testben és a lélekben. A látható és láthatatlan hegek minden alkalommal egy kicsit jobban rontják bizalmunkat, amely lassan erodálódik. Amíg néha megtörténik, megérkeznek pillanatok, amikor úgy tűnik, örökre végemint egy víztömeg, amely túl sokáig várt az esőre, és most kiszáradt.
Gyógyítsd meg a bizalmat
La bizalmatlanság a nemekből táplálkozik hogy nem tudtunk megváltozni, az arcunkra csapódott ajtókon, a harag csalódottságán, amely szomorúsággá vált
Minden alkalommal írjon egy darab papírra vagy egy kis jegyzetfüzetre a tied összeomlott. Tartsa magadnál egy hétig. Ahogy telnek a napok, új emlékek érkeznek, a mai kortól egészen a kamaszkorig és a gyermekkorig. Elég lesz egyetlen szót is leírni, ami segít azonosítani a helyzetet. Add hozzá azt az érzelmet, amit akkor érzett. Érezd az akkori csalódottságot, szomorúságot és haragot, állj meg ott. Próbálj meg visszaemlékezni. Ha visszagondolsz, érdekes felfedezéseket tehetsz. Előkerülnek egy múlt emlékei távolinak tűnt, és hirtelen itt van. A keserű ízt azonnal felismeri: az első csalódásoké.
PHogy túléljük a csalódásokat, néha nem is adunk időt magunknak arra, hogy átéljük azokat. Egyszerűen megtagadjuk őket, és továbblépünk. A bizalmunk (újra)építéséhez azonban el kell indulnunk keresztezi azt a pontot, ahol összeesett. A sebeidből meríthetsz új erőre.
Te vagy a jelened
Az első csalódásokkal és az elfelejtettnek hitt emlékekkel együtt újra felszínre kerülhet, akárcsak akkor, abban a pillanatban, amikor abbahagytad a bizalmat, benned és másokban. Legyen szó szerelemről vagy munkáról, most már világosabb, hol akadt meg a tettekre való törekvés. A frusztráció, a félelem és a bizalmatlanság visszatart bennünket attól, hogy újra bizalmat érezzünk, és ez fontos különbséget jelez a felnőttek és a gyermekek között: a múlt megtanított minket óvatosságra, félj, rázd a fejed. De a jövő, a maga elvárásaival, ugyanolyan nehézzé válhat.
Amikor élünk ötletek átalakulnak a siker igénye ill a kudarc rémálma. Ez minden alkalommal megtörténik, amikor nyomás alatt érezzük magunkat: ahelyett, hogy élveznénk a pillanatot, elménk a múltba vagy a jövőbe jár. Gyakorold, hogy abbahagyd ez egy forradalom, és automatikusan mentes attól a gondolattól, hogy a te életedben is jelen legyenek.
NemNem tudod megváltoztatni a partnert, a munkahelyi környezetet, akár gyerekek érkeznek, akár nem, az édesanyád jellemét. Nem dönthetsz az élet helyében, nem tudod teljes mértékben irányítani a dolgokat: amit tehetsz, az az, hogy újra felfedezed a létezésed feletti hatalmadat
Egyrészt a múlt tapasztalatai, másrészt a jövő gondolata. A pillanatban élni egy gyakorlat maradj azzal, ami van. Nem te vagy a múltad, nem te vagy a jövőd: búcsúzz el tőlük, engedd el őket. A túl gyorsan vágtató képzelet csapdájával megváltoztatni napjainkat nagyon veszélyes, mert kockáztatja szem elől téveszteni a valóságot.
Minden nap megváltoztatja a világot
„A mások iránt érzett kétség vagy bizalom szorosan összefügg az önmagadba vetett kételyekkel és bizalommal„
Khalil Gibran
Bizalom azt építik vagy művelik? Legyen óvatos, inkább szójátéknak tűnik az általunk használt szókincs mindig elárul valami alapvetőt arról, hogyan gondolkodunk. Az „építeni” ige képzete magával hozza a kezek munkáját, önállóságunk és munkaképességünket, szervezettséget. Éppen ellenkezőleg, a „művelés” felidéz titokzatos és ellenőrizhetetlen oldala, valami, ami az árnyékban marad, megismerhetetlen. Ez azok ősi gesztusa, akik egy magot bíznak a földre, és tudják, hogy mást nem tehetnek átadja magát az időnek és az életnek. A várakozás a bizalomnak szentelt idő, hogy úgy képzeljük el és törődjünk, mint egy növény a télikertben.
A bizalom gyakorlásában mindkét szempont egymás mellett él: van építkezés, elkötelezettség és személyes cselekvés; ugyanakkor ott van az elengedés is, ami a bizalom és a támaszkodás képessége, az idő, amit a nem cselekvésre szánunk, feladása annak, ami nagyobb nálunk mert túllép a cselekvésünk határain. Talán rájövünk majd, hogy a bizalom nem eredmény, hanem hozzáállás: nem olyasvalami, amit keresek, hanem amivel együtt tudok élni. Nyítás. Fizikai és lelki relaxáció. Rugalmasság. Életmód, amellyel szembenézhet a mindennapokkal.
Pültess virágot, elmélkedj a kertben, sétálj fürgén, süss tortát, add át másoknak, amit tudsz, tanulj valami újat. Vess el apró bizalmi cselekedeteket, amelyek képesek megmosolyogtatni, és megváltozik a világod, amelyikben mindennap élsz
Testtől lélekig
Ha a tudatosságunk pszichológiai szinten erejük van befolyásolni a testet… ennek az ellenkezője is igaz! A bizalom az ellazulásban születik meg, mely állapot elsősorban az izom- és idegnyugalom.A testből indulva megérkezel az elméhez. Melyek azok gesztusok, amelyek képesek ellazítani? Keresse meg őket, hasznosak lesznek az Ön számára. Olyan tevékenységek, amelyek modulálással lekötik a testet figyelmünket önmagunk felfedezésének eszközévé válnak.
NAK NEKnyissuk meg magunkat a bizalomra… és miközben kimondjuk, kinyitjuk karunkat, szívünket, elménket. Hullámmá válunk, amely beleolvad a történések áramlásába
A sport, a meditáció egyszerűen más módja annak, hogy belépjünk abba, amit Csíkszentmihályi Mihály magyar pszichológus nevezett. flow élmény, „flow”, optimális állapot, amelyben mélyen elmerülünk valamiben, és intenzív jó közérzetet érzünk; koncentráltak, hálásak és pozitívak vagyunk, aktívak, de stresszmentesek vagyunk, túl az elvárások és a félelem súlyán. Távol a múlttól és jövő nélkül, akkor végre kinyithatjuk karjainkat és táncolhatunk, csodálatosan kiegyensúlyozott és él. És dobogó szívvel, érezve, hogy már a létezés folyásában vagyunk. Épp most.