A teljesítménytesztek a fizikai állapot felmérésére szolgálnak, azaz a szervezet alkalmazkodóképességét az intenzív edzéshez. A leghíresebb és tudományosan bizonyított gyakorlati tesztek a következők: Cooper teszt, Harvard teszt, Margaria teszt, Ruffier teszt. Nézze meg, melyek az említett módszerek, és ellenőrizze fizikai edzettségi szintjét.
Tartalom
Fizikai teljesítménytesztek segít felmérni a sportolók mozgásképességét. A teljesítmény mérésére használható leguniverzálisabb mutató a VO2 max, azaz . Megmutatja, hogy a szervezet mennyi oxigént képes felvenni intenzív edzés során. VO elhatározás2 max speciális monitorozó berendezést igényel, ezért ezt a mutatót csak laboratóriumi vizsgálatoknál használják.
Otthon a teljesítményértékelés legáltalánosabb módszere a mérés a terheléses teszt különböző szakaszaiban. Az így kapott értékek általában valamivel kevésbé pontosak, de kevesebb időt, energiát és erőforrást igényelnek, mint a laboratóriumi vizsgálatok.
Megismerni A 6 legnépszerűbb teljesítménytesztamelyek többsége otthon is elvégezhető mérőeszközök használata nélkül.
Teljesítményteszt: Cooper-teszt
Ez a legegyszerűbb módja a fizikai teljesítmény mérésének. Egy amerikai orvos, Kenneth H. Cooper fejlesztette ki. A gyakorlati teszt során az alany 12 percig folyamatosan fut egy sík felületen, majd méri a megtett távolságot. A kapott eredményt egy speciális táblázatban szereplő adatokkal vetik össze, figyelembe véve a vizsgált személy nemét és életkorát.
Nem igényel bonyolult eszközöket vagy különleges feltételeket. Javasoljuk azonban, hogy a tesztet viszonylag puha futófelületen, például atlétikai stadionban végezzék.
Olvassa el még:
Teljesítményteszt: Margaria teszt
Margaria tesztje az ún lépéstesztek (hasonlóan az alábbiakban ismertetett Ruffier-teszthez és a Harvard-teszthez). Két megközelítésből áll. Az első lépésben az alany egy 40 centiméteres lépcsőt mászik 6 percig, percenként 15 lépéssel. Átlagos pulzusát az edzés utolsó 3 percében mérik. Ezután várjon 20-30 percet, amíg a pulzusszám ismét stabilizálódik.
Ezen idő elteltével az alany ismét felmászik a lépcsőre 6 percig, de ezúttal 25 lépés/perc sebességgel. Az utolsó 3 percben ismét megméri az átlagos pulzusát. Mindkét eredményt egy speciális képlet helyettesíti a VO kiszámításához2 max:
VO2 max = [HRmax (VO2II – VO2I) + HRII x VO2I – HRI x VO2II] / HRII – HRÉS
Ahol:
HRmax – maximális pulzusszám percenkénti ütésben (a 220 képlettel számítható ki – életkor)
HRÉS – az első gyakorlat során mért átlagos pulzusszám
HRII – a második gyakorlat során mért átlagos pulzusszám
VO2I – becsült oxigénfelvétel az első gyakorlatban (állandó érték: 22,00 ml/O/kg/perc)
VOfebruár 2 – becsült oxigénfelvétel a második gyakorlatban (állandó érték: 23,4 ml/O/kg/perc)
A teszt elvégzéséhez hasznos a metronóm, amely a megfelelő lépések ritmusát veri.
Teljesítményteszt: Ruffier teszt
Ez a második lépés-teszt. Eljárása valamivel kevésbé bonyolult, mint a Margaria teszt, és otthon is sikeresen elvégezhető. Először megmérik az alany nyugalmi pulzusát. Aztán 30 guggolást csinál 1 perc alatt. Ebben a tesztben nem szükséges metronómot használni, mert könnyen bele lehet jönni a gyakorlat ritmusába: a guggolás 2 másodpercig tart, az első másodperc a maximális lábhajlítás, a második pedig a visszatérés pillanata. álló helyzetbe. A teszt befejezése után kétszer mérjük meg a pulzusszámot: közvetlenül az edzés után és 1 perc ülő pihenés után. Minden eredményt megszorozunk 4-gyel, majd hozzáadjuk a képlethez:
IR = [(P + P1 + P2) – 200] / 10
Ahol:
IR – a Ruffier index rövidítése
P – nyugalmi pulzusszám
P1 – közvetlenül edzés után mért pulzusszám
P2 – 1 perc pihenés után mért pulzusszám
A teszt szabványai a skálán találhatók:
0 – 0,1 – nagyon jó hatásfok
0,1 – 5,0 – jó teljesítmény
5,1 – 10,00 – átlagos hatásfok
10.00 felett – gyenge teljesítmény
Teljesítményteszt: Harvard teszt
A Harvard teszt figyelembe veszi a nemek közötti megoszlást – a férfiak 51 cm-es, a nők 46 cm-es lépcsőfokot másznak. A gyakorlati rész 5 percig tart, és közben az alanynak percenként 30 lépéssel kell felmásznia a platformra. A teszt befejezése után ülő helyzetben pihen, és egy másik személy 30 másodpercig méri a pulzusát a következő időközönként:
A mérés: 1 perctől 1 percig 30 másodpercig (ez az idő a gyakorlat végétől számítva)
B mérés: 2 perctől 2 percig 30 mp
mérés C: 3 perctől 3 percig 30 mp
A hatékonysági indexet (Ww) úgy számítjuk ki, hogy a mért értékeket behelyettesítjük a képletbe:
Ww = 300 x 100 / 2 x (A + B + C)
A teszteredményeket egy pontskálával hasonlítják össze:
90 pont és több – nagyon jó teljesítmény
80 – 89 pont – jó teljesítmény
65 – 79 pont – átlagos teljesítmény
55 – 64 pont – gyenge teljesítmény
55 pont alatt – nagyon gyenge teljesítmény
Teljesítményteszt: PWC teszt170
Egy másik gyakran használt fizikai teljesítményteszt a PWC170 (angolról Fizikai munkaképesség). Wattban van kiszámolva [W] olyan munka, amelyet az alany 170 ütés/perc pulzusszámmal végez, miközben kerékpár-ergométeren edz. Minél magasabb a PWC index, annál jobb a teljesítmény. A vizsgálatot csak laboratóriumi körülmények között lehet elvégezni, mert speciális monitorozó berendezést igényel. A résztvevőt két megközelítésben tesztelik, mindegyik 5 percig tart. A terhelést úgy kell megválasztani, hogy az első kísérlet során az alany pulzusa ne haladja meg a 130 ütést percenként, a második kísérletben pedig ne haladja meg a 150 ütést percenként. A két próbálkozás között körülbelül 20 perces szünetet tarthat. A kapott eredményeket a megfelelő koordináta-rendszeren ábrázoljuk, amelyből a VO-t kiolvassuk2 max (grafikus módszer) vagy helyettesíti a képletet (analitikai módszer).
Képlet a PWC kiszámításához170: :
PWC170 = N1 + (N2 – N1)x [(170 – f1) / (f2 – f1)]
Ahol:
N1 – első terhelés
N2 – második terhelés
f1 – pulzusérték az utolsó perctől az első kísérletben
f2 – pulzusérték az utolsó perctől a második kísérletben
Fittségi teszt: Ryhming-Astrand teszt
A Ryhming-Astrand teszt az ún szubmaximális munka – vagyis olyan munka, amelyben az oxigénfogyasztás a VO 60-70%-a2 max. Elvégezhető cikloergométerrel vagy lépésteszt formájában. Kerékpárergométeren végzett munka során az alany 5-8 percig gyakorol, miközben a pulzusát 120-170 ütés/perc (optimálisan 130-150 ütés/perc) tartományban tartja. A terhelést a vizsgált személy állapotától függően egyedileg választják ki. A teszt minden percének végén leolvassák a pulzust, és kiszámítják az átlagot. Az eredményt összehasonlítjuk a speciálisan kidolgozott táblázatokban található szabványokkal.
A lépcsős tesztváltozat egy 40 cm magas lépcsőfok megmászását foglalja magában a férfiaknál és 33 cm magasan a nőknél, percenként 22,5 lépéssel. Az állandó munkatempó fenntartása érdekében metronómot vagy szabályos hangjelzést kibocsátó eszközt kell használni. A teszt befejezése után 15-30 másodperccel megmérik a pulzusszámot, majd egy percre konvertálják, és az alany testsúlyának figyelembevételével leolvassák a VO-t.2 max a nomogramból – a teszthez kifejlesztett speciális diagram.
